Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VI. A martiusi napok eseményei

75 fogja őszinteségét, mellyel ő a fővárost az ország szívének elismeri ngyan, de mint törvényhozó, utánna nem indul, s a főváros osztozni fog azon érzetben is, hogy az öszves nemzet az, melly az ország sorsáról itél, s hogy e nemzet elég erős eltiporni mindenkit, minden egyest, egyes castát, vagy egyes municipiumot, mellynek gondolata lehetne ellene szegülni. A főváros azon kívánatát illetőleg, miszerint az országgyűlés mielőbb Pestre tegye át üléseit, — a miért a küldöttség Bécsbe volt küldve ugyan, de a közbeesett nagy változások miatt ez útjából a Nádor által visszatartóztattatok, — Kossuth megjegyzé, hogy az országgyűlés élete csak néhány napig fogván még tartani, ez óhajtás teljesithetlen. Az egyetem kérelmére nézve biztositékot gondolt abban létezni, hogy az országnak független nevelési ministere lesz, ki a jövő országgyűlés elébe a kívánatos törvényjavaslatokat előterjesztendi. Egyébbiránt a fővárosi kéreményt, nagy fontossága végett, — s azért, hogy a bizodalom kapcsa az országgyűlés és a főváros között mennél erősebben álljon fel, választmányra utasítás helyett azonnal a küldöttség jelenlétében felolvastatni javasolta, minek megtörténte után a küldöttség a ház üdvözlő »éljen«-eitől kisértetve eltávozott. Még két nevezetes tárgy lőn e napon határozattá. Az egyik Erdélyre vonatkozók. Az országgyűlés kimondta ugyan Erdély egyesülését az anyahazával, de méltányolva Erdély múltjának formáit, szükségesnek vélte, hogy a magyarországi törvény az erdélyi országgyűlésen is nyerjen elfogadást. S azért felírást határozott, mellyben az erdélyi országgyűlés összehívása szorgalmaztatott. A másik tárgy a lengyel és olasz politikai foglyok kibocsátását illette. A magyarországi képviselők emberiségi kötelességüknek tekintették, az átalános szabadságdiadal e korszakában szavukat emelni azon elnyomottakért, kiknek illető hazáik még nem örvendettek saját képviseletnek, azért felirást határoztak az ügyben. E napon érkezett Pozsonyba a hir, hogy Austria felelős ministeriumot nyert. Miként Bécsben, úgy Pozsonyban is hiú csalódással fogadták e tényt. A bécsiek a szó kimondása által már magát a dolgot is létesültnek hitték, és az erőfejtés teréről az udvarrali barátibb viszonyok szövésére léptek át. Pozsonyban azt hitték: önszabadságunk kevésbbé leend vészé-