Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - V. Az országgyűlés folyamata

42 tekkel támadt új viszálkodás vala. Nem a Horvátország beljében gyakorlandó hivatalos nyelv miatt, mert a törvényhozás oda a magyar nyelvet kiterjeszteni nem akarta, hanem a horvát tisztviselőknek a magyarországiakkal, milly nyelven folytatandó levelezése, szóval a kapocs nyelve miatt, s azután az ugy nevezett slavoniai három megye Magyar vagy Horvátországhoz tartozása iránt újult meg a régi vitatkozás. De legkeserítőbb volt a horvátországi követekre nézve, hogy Horvátországnak neve vétetett ez alkalommal, különösen Kossuth által kétségbe, s feszegetés alá. Tudni illik, Kossuthnak eszébe jutott, hogy a régi oklevelek szerint az ős Horvátország jelennen a török birodalomhoz tartozik s azért e nevezet a mostani Horvátországra nem alkalmazható, — ez okból, és mert a horvátországi nevezet a törvényekben sokszor »kapcsolt részek« nevével cseréltetik fel, - ez utóbbinak kizáró használatát javasolá. De majd figyelmet gerjesztett az, hogy a »kapcsolt részek« nevezete sokkal tágabb, és épen a Magyarországhoz tartozni követelt 3 slavoniai megyék tekintetében tovább terjedő értelmet foglalhat magában, mint e határozottan körülirt értelmű név »Horvátország«; a melly körülmény okozta, hogy Osegovich Horvátország ügyes követe, habozni látszott a csábitó értelmű »kapcsolt részek« nevezete elfogadása, és az ország nevezet kérdés alá vételének ellenzése közt. Végre Kossuth maga az utóbbira visszatért. E mellék fontosságú kérdésekben kitört ellenszenv megmérgezé a békülés hangulatát, melly az országgyűlés elején más fontos tárgyakban a horvátok iránti viszonyainkat jellemezte. A magyar nyelvi törvény egyébbiránt hő hazafisággal, de egyszersmind az ország távolabb vidékei, mint Slavonia, tengermellék s. a. t. sajátságainak kellő méltánylásával alkottatott; ezekre nézve részint kivételek, részint halasztási határidők alapittatván az országos nyelv magok körébeni alkalmazását illetőleg. E helyen is áldozzunk rövid megemlékezéssel Batthiány Lajos lelkének. Midőn a magyarnyelvi törvény a főrendeknél tárgyaltatott, ő azt indítványozta, hogy a deák nyelv meghagyása helyett, mondassék ki világosan a horvát nyelv hivatalos nyelvül megismerése, ő Batthiány - nem a nyelv, hanem a szabadság affinitásában keresvén a jövő nagyság feltételét!