Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

420 akár küldöttségek, akár kérelem felterjesztések volnának szükségesek arra, hogy a méltó megjutalmazás kieszközöltessék. E megjutalmazás Dec. 15-én Ferencz József oly leirata által teljesíttetett, mely által a patriarcha és vajda választás megerősíttetett, a szerbeket többi kivánataikra nézve azonban az ifjú császár azon Ígérettel biztatta, hogy belső nemzeti igazgatást az egyenjogúság alapelvén adand nekik. A választások eme megerősítésének kézhez vételét Suplikácz vajda nem élte el, magán azon leirat költe napján halálozván meg Pancsován. A patriarcha őt a lehető legnagyobb fénnyel a Krussedoli monostorban temettette el, s a halála által megürült hadvezényletet Theodorovics cs. vezérőrnagyra bízta. Ez időtől fogva a szerb sereg — kivévén a Knicsanin alatti serviánus segélyhadat — elvesztette nemzeti önállóságát. Császári tisztek nem csak a végvidékből, hanem más ezredekből is nyertek alkalmazást a majd egészen végvidéki lábon rendezett szerb seregben, hadvezényletök Herczeg Windischgraetztől vette utasításait. Rajacsics mennél inkább tapasztalta, hogy a hatalom fő eszköze, a fegyveres erő igazgatása kezeiből kicsúszik, annál féltékenyebb lett főnöki tekintélyének sérthetetlenségére. E körülménynek világos tanúsága a patriarcha December 23-i rendelete, mely által a személye ellen elkövetett sértéseket az árulás bűnei közé tartozóknak hirdette ki. Az alatt Sztratimirovics Bécsből vissza érkezett, s kétségbevonhatlan népszerűségért1 és a főodbor pártolására támaszkodván, a vajda halála által megürült hadvezéri állást magának követelte. A patriarcha ellenben nemcsak az öszves sereg, de egy hadosztály vezérséget sem akarta reá bizni. A főodbor fölbátorodván alelnöke — Sztratimirovics — jelenléte által, nem csak ennek érdemeit köszönet szavazással ismerte meg, hanem Rajacsicshoz igen erélyes felírást intézett, s abban többi közt felszóllitotta őtet, hogy Zimonyból — hol egy idő óta leginkább szeretett tartózkodni, — térjen vissza Karlováczra, •— ismét nemzetgyűlést hivjon egybe, — végre önkényes uralkodását alkotmányos korlátoknak vesse alá, vagv ha arra nem hajlandó, nemzetigazgatási hivataláról inkább mondjon le. Rajacsics a főodbor mind ezen ingerkedéseit semmi