Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

418 Magyarországban egész a lázadásig emelkedett, s én királyi kötelességemnek tartottam e pártütést fegyveres hatalommal elnyomni, hogy hű népemnek békés alkotmányos létet biztositsak, Magyarország azon lakóinak, kik ön egyházi hatósága alatt állanak, hűségétől elvárom, hogy azon párttal minden közlekedéstől tartózkodni fognak, s a rend helyreállitásában Windischgraetz herczeg parancsa alatti sereget előmozditandják. On hűségétől elvárom, hogy befolyását szükségtelen elnyomások s bántalmak ellen s kegyetlenkedések elkerülésére forditandja, s igy atyai szivem azon kívánságának, hogy a békés állapot helyre állittassék, melyben lehetséges leend szerb alattvalóim méltányos kívánatainak eleget tenni, teljesítését előmozditandja.« 34. §. Rajacsicsra a császári leirat kedvező benyomást tett a mennyiben az ő hűségének s befolyásának fontosságot tulajdonított, — de mint minden bűnös, midőn rejteni óhajtott tényre emlékeztetik, boszontva érezte magát a kegyetlenkedések mellőzésére intés által. Azon felül természetes volt, hogy a szerb igények megismerésének hosszú halogatása miatt is patriarchai és népkormányzói neheztelését ki jelenteni egészen helyén látta. A bécsi kormányhoz intézett válaszfeliratában tehát így szólt: »a politicai változás Magyarországban, és az öszves birodalomban minden népeknek adott szabadságot, csak a szerbeknek nem, és a végvidék a májusban költ kir. kézirat által a magyarok önkénye alá vettetett. Különös, hogy a bécsi kormány szivére nem veszi a Magyarok törekvéseit a Szerbek' kiirtására, s az ő borzasztó kegyetlenkedéseiket. Az ő tekintélyének csökkentése e vészteljes időben az öszves birodalomnak káros lehet, még is a magyar ministerium általi letétele nem volt megsemmítve. Ha Bécsben halasztják a szerbek kívánatainak teljesítését, ő akaratja ellen kéntelen lesz engedni a közkívánatnak, s a magyarokkal alkuba lépni, kik kétszeresen fognának igy nyerni, t. i. szövetséget a szerb nemzettel, s az által módot erejöket központosítani. Arra is figyelmezteti a bécsi kormányt, hogy a Bán serege fele részben a g. n. e. népből áll, kik hasonlón befejezettnek tekintenék a háborút, ha a szerbek és magyarok közt béke létesülne.« — Itt is Rajacsics megszokott dísztelen védelem módjára találunk. —