Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

412 durva kihágások színhelyévé lőnek. A bűnös métely német községekre is ragadt. Német Remetén, a Laczkovics család bir­tokában, a lakosok az uradalom épületeit feldúlták, gabonáját magok közt felosztották. A keresztesi, kisfaludi és rétháti né­metek nyilvános országúton gyilkosságot követtek el Rétháti Kövér Vinczén egykor Temes megyei szolgabíró személyén. A fejetlenséghez hasonló állapotban a törvényes hatalmat nem csak az ellenség ereje, hanem a magyar kormány által pro­scribált Ambrózyféle bizottmány hatóság bitorlása is zsibbasz­totta. A tisztviselők, kik ennyi veszélyt megvetve nem szűntek meg szolgálataikat a törvénynek szentelni, nem kevés érdemet vivtak ki. Emlékük azon vidékeken sok nemzedéken át életben maradand. Azok közt, kik legtovább állották ki, kitűnő volt Medveczky János lippai főszolgabíró és Odor Sámuel szolga­bíró, ki rendkívüli ügyességgel és bátorsággal tudta a császári csapatok hátában rendeleteiket fel forgatni, s a magyar ható­ság parancsainak érvényt szerezni. E hazafi feláldozás azon­ban még sem volt elegendő erős kapocs arra, hogy ily pol­gári tisztviselők, s oly katona közt, minő Máriássy volt, egyet­értést idézett volna elő. Már Máriássy jellemzésében mondatott kellemetlen bánásmódja. Azt a durvaságig bizonyította be egy alkalommal Temes megyének két jeles tisztviselője Murá­nyi alispány és Vargha Antal főszolgabíró ellenébe. Ez Uj­Aradon történt Dec. 8-án, midőn Báró Izdenczy János jószá­gának zár alá vétele iránt az intézkedést magának tulajdoní­totta, s vak dühében a főszolgabírót letartóztatni merte. »Ily botrányt a Schwarzgelb Soldatesca sem tett irányunkba soha.« így fejezte ki magát Radványi főszbiró az esetről tett jelenté­sében. Ez volt az Alföldön az első eset, melyben magyar ka­tona főnök részéről azon polgáriatlan szellem nyilatkozott, melyet későbben Görgey a felső tábor tisztei közt majdnem átalánossá tett, s mely a Haza vesztének okai közt nem kis helyet foglal el. 32. §. Tomasovácz lerontása után azon terv volt átalá­bau népszerű, mi szerint a sereg a győzelem meleg hatása alatt hirtelen lerándulna Pancsovára, a meg rémült lázadókat ott megverné, aztán gyorsan fordulna meg, s menne föl az aradi táborral egyesülni s vele együtt Arad várt meghódi-

Next

/
Thumbnails
Contents