Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

413 tani. E tervet Kiss Ernő elfogadta, de végrehajtásában sajnálatos lassúsággal járt el. Pedig hadi okokon kívül, még azon körülmény is javaslá a bánságban teendők mi gyorsabbi befejezését, mi szerint mind inkább világos lőn a kormány szándéka Bács-Bánságot magára hagyni, ha már sem béke, sem döntő győzelem nem képes véget vetni az annyi ország erőt fel emésztő harcznak. Főleg oly fővezér, ki mint Kiss Ernő a bánság javát személyes érzeményből is szivén viselte, azon körülmény által serkentve kellett volna hogy legyen megkisértésére mindennek, mi kiürülés előtt az ellenség megsemmisítésére vezetne. A kormány e szándékának első nyomai Kossuthnak a bánsági kir. biztoshoz Nov. 14-én intézett levelében foglaltattak. »Mi emberileg tehető — igy irt — a honvédelmi bizottmány mindent elkövet. De a teremtendő sereget nem a Bánátba, — hol 20000 főnyi sereg van s ebben 5219 rendes gyalog, 1026 rendes lovas és 32 ágyú, hanem nyugotra, hol a haza létele forog kérdésben Windischgraetz közeledése által, kell indítania. Concentráltassék az erő, s ha nem lehet az egész tért megvédeni, legalább Arad melléke és Temes felső része szereztessék vissza.« — Dec. 16-án pedig Kossuth Kiss Ernőhez irt következőleg: »Hir szerint az aradi környező sereg egy Erdélyből jött csapat által megtámadtatott s megveretett. Ha ez igaz, ugy neki — Kiss Ernőnek — Szegedre kell vonulnia, minthogy oldalról és hátban volna veszélyezve.« Fájdalom, hogy e hir, a szerencsétlen uj-aradi csata Dec. 14-én való volt, — azt Kiss Ernő még Kossuth levele előtt, épen azon a napon, melyen Tomasováczot romboltatta le, tudomásul vette. A szomorú eset Kiss Ernő aggályait kettőzteté, tevékenységét ellenben még inkább lankasztá. Az ő halhatlan érdemei mellett mindig kirivó s megmenthetlen hibájául fog berovatni ez időponti lassúsága, midőn jobb lett volna a Pancsovai kirándulásról inkább végkép lemondani, mint arra oly serénytelenül készülni. Még igy múlt nap nap után minden sikeres vagy legalább erélyes lépés nélkül, — a honvédelmi bizottmány 4 zászlóaljnak a becskereki táborból Pestre leggyorsabb indítását rendelte el, — Kossuth pedig Dec. 23-án a kir. biztost akép utasitá el, hogy »úgy legyen kész a bánsági