Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig
411 élelmi szerek ára nőtt. s példátlan magasságra emelkedett, mert a faluk népe félt a folyvást ágyuktól fenyegetett várost eladási czikkeivel látogatni. Az év végén a kormány Máriássy helyébe Gál Miklós tábornokot nevezte ki aradi sereg vezérnek, s a vár elleni működések elő mozdítására több nehéz ágyút és mozsarat küldött le. A változás örömet szült s az uj parancsnok meleg bizodalom és szilárd remények által üdvözöltetett. 31. §. Az év vége felé még csak töredékei a bánságnak valának hatalmunkban. Krassó megye egészen a császáriak kezében volt, kivételével az egyetlen Szászka városnak, mely még mindig érezte a közel Fejértemplom hatalmát. Torontál megyének még csak határszélei háborgattattak, vagy a császáriak vagy a lázadók által, de Temes megye egészen szét darabolt állapotban volt. Maros melléki részin a knézi, lippai és uj-aradi szerencsétlen ütközetek a nép hangulatát elcsüggesztették, sőt elrontották, s a törvény tekintélyét megdöntötték. Temesvárról délre egyfelől a verseczi magyar tábor, — másfelől a temesvári várkormány portyázói közt a nép nem tudta kinek engedelmeskedjék. Ha ma az egyik félnek hódolt, holnap a másik fél megbüntette érte. A megyei bizottmány e zavarok közt is fentartotta magát, de a szerte szét vágott öszveköttetés miatt a székhelyét egyre változtatta, s Verseczen, Németszentpéteren, Uj-Aradon, Lippán tartotta vándor üléseit. A tisztviselők nagyobb száma bujdosva és az uhlánoktól üldözve folytatta terhes hivatalkodását, — de napról napra szaporodott száma azon tiszteknek, kik járás vagy kerület nélkül maradva, fő és alszolgabirákból honvéd hadnagyokká váltak. A szegény falusi jegyzők, majd kivétel nélkül magyar érzelmű egyének s többnyire család atyák, kinos helyzetben voltak. Szegények, családosok és sokan öregek lévén, állomásaikról nem tudtak eltávozni, állomásaikon pedig a megye engedelmességet kivánt tőllök, — a község minden rajta történt bajokért őket okozta, — végre a száguldozó uhlánok fogdosták őket és a várba hurczolták. Az oláhok sok helyen a földes uradalmak birtokában pusztításokat s föld foglalásokat követtek el, némely helyütt a zsidó botosok ellen is fordulván elféktelenült dühök. Fibis, Szécsány, Kétfél, Féregyház, Füskut, Murány, Knéz