Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

405 viszontagságok sorában első lényeges eset Lippa elvesztése volt, mely város a Maros uralmára és az aradi vár körül szorítására nézve megbecsülhetlen fontosságú pontot képezett. November 11-én a lippai őrség, mely Ábrahám őrnagy és Zurics kapitány alatt honvédekből, debreczeni nemzetőr önkéntesekből, kaszás ujonczokból s félszázad huszárokból, öszvesen 900 főből állott, hirtelen vette észre, hogy a várost környező hegyekről vastag ellenséges csoportok ereszkednek le. Lippa fekvése védelemre nem kedvező, mert hegyektől lévén körülvéve, az ellenséget jövetelében nem gátolhatja meg, hacsak előőrseit a hegytetőkre nem állítja, mi ez alkalommal nem történt. Az ellenség ellenben, mihelyt a hegy csúcsára érkezik, mindent megláthat, mi lent a völgyben az őrség részéről történik. A Lippát meglepett ellenség két század uhlán, több század végvidéki gyalogság, 3 ágyú s e rendes erőn kivül 8000-re becsült kaszával, vasvillával sat. felfegyverzett oláh néptömegből állott. E nem önkéntes csapatokat a rendes katonaság maga előtt hajtotta, s midőn az ágyuk hallására kurjongatni s jajveszékelni kezdtek, az uhlánok kardlappal marasztották. A temesvári vezérek a népnek e szokatlan kénszeritése által bosszúvágyát kivánta gerjeszteni fel azok ellen, kiknek fegyvere áldozatokat vala ejtendő soraiban. Az ellenség nagy száma azonban az első riadóra csata rendbe állott s több ponton felosztott Lippai őrséget nem rettentette el, a harcz esti 6 óráig tartott, a mikor az ellenség éji szállásaira vissza húzódott. A győzelmes ellentállás a magyar hadba uj lelkesedést öntött, s az éj virasztva töltetett. Másnap Máriássy Vingai útjáról 600 emberrel s 1 ágyúval korán reggel Lippára érkezett, s e segély a bátor magyar hadban biztos hitet támasztott az iránt, hogyha az ellenség megújítja megtámadását, azt képes lesz végképen vissza verni. A császáriak csakugyan még azon reggel a várost a lugosi ut felül ismét megtámadták, a magyarok hévvel védték magokat, de már a csata első pillánatiban tapasztalták, hogy az ellenség sokkal több rendes katonaságot fejleszt, mint előbbi napon. Éjjel tudni illik az ellenség 15 —16 század gyalogság, 2 század uhlánnal és 8 ágyúval szaporodott, s hadának számát 12 ezerre emelte. Mind a mellett a magyar hadfiak több megrohanást diadalmasan ver-