Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

406 tek vissza, de végre az egyenetlen harczban ellankadván, s lőszerök is elfogyván, Lippát az ellenségnek oda hagyták s Eadnára át kelvén, O Arad felé vonultak, vesztességök a két napi csata alatt 5 halottat és 31 sebesültet tevén. A sebesek többnyire az ellenség fogságába estek, de néhányukat egy lippai hazafi önveszélyével és költségével szabaditotta ki s megszöktette. A császáriak halottakban és sebesültekben 50 rendes katonát és 80 oláht számítottak. A hősiesen harczolt magyar katonaság mellett méltó dicséret illeti a temesi grófot Csernovics Pétert, ki a csata kiütésekor a megye bizottmányával Lippán székellvén, nem csak helyét nem hagyta el, hanem főnöki tisztét akép folytatta, hogy egész nap lóháton maradván, mindenütt ott termett, hol legnagyobb veszély volt, s a hadfiakat lelkesitette, a sebesültekről gondoskodott, a csüggedőket bátoritotta. O az utósók közt volt. midőn a had Lippáról kompokon átszállott Radnára. Máriássy mihelyt O-Aradra érkezett, Uj-Aradot azonnal kiüritette. O-Arad polgárait Lippa és Uj-Arad elvesztése egészen kétségbe ejtette, s miként minden veszélyt a szárnyaló hirek nagyobbitani szoktak, Aradon már mindenki elébe nézett a vészes percznek, melyben a diadalmas császári sereg a Lippáról elűzött magyar had megtámadására jön s ugyan akkor a várőrség a városra üt! Ismét tehát számos lakos elköltözött s némely előkelő polgárok megijedése annyira ment. hogy a város feladását javasolnák, minek a táborra gyakorolható csüggesztő hatását meggátlandó, Máriássy a feladási tanácsokat hadi fenyiték alatt tiltotta el. Végre a rémhírek elszállongtak, s Máriássy meggyőződvén, hogy az ellenség nem jön utánna, 16-án Uj-Aradot ismét megszállotta, a helység nyugoti végén tul szálfákon hidat építtetvén, miután a Maroson volt nagy álló híd nem annyira a közlekedést 0 és Uj-Arad közt, mint a várbeliek kitöréseit könnyítette, s azért még Nov. 6-án a mieink által felgyújtatott. Máriássy Uj-Arad megszállása által előbbi elhirtelenkedett tettének következését már jóvá nem tehette, mert az aradi vár a néhány napig nyitva hagyott öszveköttetését Uj-Araddal arra használván fel, hogy magát mindennemű lőszerekkel újra el látta, miután készletei már csak néhány napi szükséget fedezhettek volna!