Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

376 1 zászlóalj Este, 1 honvédzászlóalj és néhány a magyar ügyhöz buzgalommal viseltetett Zanini ezredbeli századokból. Noha azonban Temesvár és Arad elszakadása sem a bácsi táborra, sem Péterváradra csüggesztő hatással nem bírt, a szerbek mindazáltal a magyar ügy általános gyengitéséből a Bácskában is bátorságot mentettek, s ugyanakkor, midőn Botosról történt a merész csin Kikinda felé, — October 15-én reggel Csuroghról átkelvén a Tiszán Török Becsét három erős tömeggel és 8 ágyúval támadták meg. Török Becsét Rohonczy Leopold helybeli földes ur és nemzetőri őrnagy alatt a két-három százra felmenő helybeli magyar nemzetőrség és 40 katona a Turszky ezredből 2 ágyúval. — s azonfelül Kürscher őrnagy alatt 600 csongrádmegyei nemzetőr tartotta'niegszállva. Mihelyt a Magyar Becsén vezénylett Fack ezredes Török Becse veszélyét észrevette, azonnal 3 század gyalogságot, 2 század huszárt és 2 ágyút szállított át a kompon Vranyovára, mely helység Török Becsével majd nem közvetlen érintkezési közelségben áll. S most az öszves törökbecsei csapat felett a vezényletet a Csuha ezredes vevé kezébe. A szerbek benyomulván a városba, a törökbecsei osztály a város közepében felállítva volt sánczok megé vonult, s onnan erős tüzeléssel feltartóztatta az ellenség haladását, ki az általa elfoglalt városrészben azonnal pusztításhoz és gyújtáshoz fogott, s vagy 150 házat hamuvá tett. De a magyar becsei segély csapat Vranyováról előre nyomulván, bár egy ideig a piarczon felállított szerb ágyuk által fel tartóztattatott, hamar utat tört magának, s a szerbek két oldalróli megtámadásnak lőnek kitéve, oly erősen, hogy nagy veszteséggel kéntelenültek vissza vonulni. Halottjaik 200-ra rúgtak fel, midőn a magyar részen csak 3 halott és 15 sebes számíttatott. Az utóbbiak közt vala a csatában rendületlen bátorságot tanúsított Kürscher csongrádi őrnagy. A legénység sorában a fő dicsőség a parányi Turszkyféle katonaságot illette, annyira hogy 15-en közülök vitézségükért á honvédelmi bizottmánytól leküldött aranypénzekkel jutalmaztattak meg. De a nemzetőrök a csatában megérdemlett dicséretet azzal homályosították meg. hogy az ellenség kivonulása után a helybeli szerbekre rohantak, és számos ártatlan embert, — mert a lázadásra hajlók már rég szöktek volt által