Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Negyedik fejezet: Temesvár és Arad várak elszakadásától kezdve Bács- és Bánságnak a magyar had általi elhagyásáig

377 a csurogni táborba — agyonlőttek és kifosztottak, sőt a csongrádiak a magyar nemzetőrök házait sem kimélték meg. 3 0. §. Ugyan azon napon a földvári táborban megtudatván, hogy Magyar Becséről egy csapat át küldetett Török Becse segitségére, a lázadók a Magyar Becsei had az általi meggyengülését hasznokra fordítandók. 3000 főből állott csapattal és 8 ágyúval oly váratlanul és oly erősen támadták meg Fack ezredest, hogy ez bátor ellentállásának daczára két izbeni hátrálásra szoríttatott. De az ezredes nem vesztette el bátorságát, hanem megfeszítvén minden erejét, hogy 700 főnyi gyalogság, 2 század Ferdinánd huszár és 4 ágyúból állott hadával a várost megtartsa, az alatt minden előőrseit behúzta, a helybeli magyar nemzetőrséget magához kapcsolta, és aztán egyesitett erejével az időközben Turiáról és Szenttamásról jött segély által megszaporodott ellenségre lovas és gyalog rohamot intézett, oly ellentállhatlanul, hogy annak sorait megingatta, Földvárra vissza szaladásra kénszerítette, s mind az ütközet, mind az üzés alatt jól irányzott ágyútűzzel nagy vesztességet okozott neki. A szerbek közel száz halottat vesztettek, midőn Fack hadának csak 7 halottja és 7 sebesültje volt. A mind két Tiszaparton oly véres nap a magyar fegyverre nézve valóban dicső volt. Számos személyes hősi tettekről beszéltek a seregben. Krain százados a Ferdinánd huszároktól mindig elől volt a lovas rohamban és több izben közzéje vágott az ellenségnek, — ugyan azon ezredi százados Puckli szinte mint vitéz harczolt, s Orbán nevü huszár káplárnak azon tette, mi szerint a harcz zavarában ellenség közzé jutott Fack ezredes életét mentette meg hirtelen oda nyargallással és erős kardjával, az egész táborban magasztalás tárgya volt. 11. §. Mintha a had Ist°ne nem elégedett volna meg a r lázadásban lángolt vidéken naponként gyűjtött áldozataival, — Szegeden egy borzasztó eset adta magát elő, tanuja a tömeg könnyű eltévedésének s vak dühének, mely bekövetkezni szokott, ha a nép indulatja bár a legnemesebb ügy mellett is tul hévig ingerül fel, s okos vezetés által nem mérsékeltetik. Oct 15-én a bánsági kir. biztos felhívására hat század nemzetőr indult Szegedről Kikindára. Midőn e nemzetőrök utócsapatja Szőreghen, egy a várostól 1j4 mértföldnyire cső falun, vonult ke-