Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

330 Beöthy az oly méltán nyert tiszteletet egész pályája alatt a bácsi táborban kisebbités nélkül birta. 28. §. Az első és második Sz. Tamási ostrom között az ellenség több kitörést tett ezen megerősített helyből. Az elsőt August 1-én midőn Gr. Zichy Ferencz vesztette el életét a haza védelmében. A kirohanok hamar verettek vissza, mely alkalommal Perczel Miklós és Horváth László, az utóbbi a bácsi főispány testvére, azon vitéz tett által külömböztették meg magokat, hogy a kirohant Szerb csapat vezérét agyon lőtték, s azzal az iffju Gr. Zichy halálát megbosszulták. Aug. 3-án ismét nagyobb rohamot tett az ellenség a magyar táborra. Reggeli 4 órakor három osztályban és hat ágyúval gyorsan nyomult elő, s kemény tüzeléssel hátrálásra kényszeritette a Verbászi tábor előőrseit. A Verbászon vezénylődandár parancsnok, Vollenhoffer tábornok, Devitte őrnagyot egy zászlóalj Sándor gyalogsággal a balszárnyon, Balázs őrnagyot pedig a székely zászlóaljjal jobbról küldte ki a kirohant ellenség elébe, midőn ő maga danclárának többi részeivel a középben ütött reá. A tábornok tüzérsége rövid idő alatt hallgatásra kénszerité az ellenség ágyúit. A rendes katonaságnak gyors elő nyomulását a csatarendben felállított Jászkunok tartalékképen fedezték. Az ellenség vissza veretett, ki nem számíthatott, de Ítélvén rendetlen és sietős hátrálásából, a magyar tüzérek pontos lövéséből, valamint a szerte szét hányva talált sok fegyverekből és öszvetört ágyuszekerekből tetemesnek lenni kellett vesztességgel. A magyar sereg vesztessége számra csekély volt, a lázadók ágyúi kevés kárt okoztak részint ügyetlen lövéseik, részint hamar történt elnémulások miatt. A magyarok bekergették őket Sz.-Tamásba, de utánnok be nem nyomulhattak, a sánczokról reájok irányzott ágyúk tüze miatt, melyet sokkal erősebbnek tapasztaltak, mint a kirohant csapaté volt. Ez ütközetben főleg kitűntették magokat: Bakonyi Ezredes a középben, Devitte és Bálás a két szárny vezető, és Janák tüzér parancsnok. Aug. 13-án a Sz.-tamási őrség új ki rohanást merészlett megkísérteni, de rögtön vissza kergettetett a Verbászi had által, jelentékenyebb ütközet nélkül. Midőn a Magyar sereg egy felől Sz.-Tamást féken tartotta, dél felé a nagy romai sánezokban fészkelt lázadókkal is-