Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

331 küzdenie kellett. Aug. 10-én délelőtt több ezer ember hat ágyúval vonult ki azon sánczokból Járek ellen, s az ott Cas— tiglione Császár huszár ezredi ezredes parancsa alatt tanyázott magyar őrséget megtámadta, de az őrség — császár huszárok és Estei Ferdinánd gyalogság — által erélyesen vissza veretett. Részünkön néhány emberből állott a vesztesség, az ellenségé sokkal nagyobb volt. Prescoy százados, Vichtrich és Csermusz főhadnagyok a huszártisztek közül, és az Estei Ferdinánd gyalogság több tisztei vitézül tüntették ki magokat. Ez időben a bácsi tábor háta megett, Szegeden, egy váratlan eset botrányt és megilletődést okozott. Azon két vagy három zászlóaljak közzé, melyek a Magyar Ministerium parancsára az Erdélyi végvidékből az alföldi harcztérre vonultak, az oláh 11-ik számú ezred első zászlóalja is tartozott. Mint minden erőszaporitást ugy ezen zászlóaljat is várva várták a főtáborban, s a kir. biztosság gondoskodott, hogy utjokat sebesen folytassák, azért mihelyt Magyarország határaira érkeztek, szekereken szállíttattak tovább rendeltetésök felé. De ezen zászlóalj Szegedig érkezvén, midőn onnan Aug. 13-án reggel a számára elkészitett gőzös hajón Obecsére kellett volna útját folytatnia, reggeli 1 órakor tisztei által titkosan ki parancsoltatott, s az általok a Bánságból szinte alattomban megrendelt szekerekre pogyászát felrakva, vissza felé a Bánságnak vette útját. A történetről értesitett bánsági kir. Biztos azonnal feléjük indult, s a zászlóaljt Bébán a falun kivül táborozva találta. A tettök okáról általa megkérdezett tisztek előadták, hogy megértvén a háború való természetét, ők nem akarnak abban részt venni, s a legénység a vele egy vallású szerbek ellen harczolni vonakodik. Szorgalmazták tehát a vissza menetelökre szükséges rendeletek megtételét. A kir. biztos látta, hogy az ellenséges szellemű zászlóaljnak a Bánságon keresztül — és Erdélybe vissza — utazása az oláh nép hangulatát megzavarhatná, s azért arra birta a tiszti kart, hogy ott helyben várják be a Ministerium rendeletét. Erre reá hajoltak s még azon nap Baldoni Ezredes a Ministeriumtól jöve azon rendelettel, hogy a zászlóalj Győrbe menjen őrségül. E rendeletnek magát alávetve, a várt segély helyett veszélyt hozott zászlóalj az alföldi harcztér közelségéből eltávozott..