Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

299 rögtön a kir. biztos megérkezése után a templom udvarában őrzött hat ágyút akarták magokhoz kivitetni. A Biztos akép nyilatkozott, hogy az ágyuk a város ótalmára rendeltettek s azokat az uhlan Ezred csak ugy kezelheti, ha Versecz őrségét képezi, de a városból ki nem viheti. Az alatt a Nemzetőrség teljes számban állott ki, s az ágyuk előtt hosszú sorban foglalt helyet, tisztei lelkesen fogadván, hogy az ágyukat elszántan fogják védeni. Erre az ágyukért bejött uhlan tiszt a maga csapatját és a Bukovina két századot állítá föl a Nemzetőrséggel szemben, s az ágyuk erőszakos elfoglalását akarta megkisérteni. De a Bukovina osztály parancsnoka Seydel főhadnagy kijelenté, hogy emberei a Nemzetőrség ellen fegyvert forditani nem akarnak. Az uhlánok tehát az ágyuk mellől kéntelenek voltak elvonulni. Majd Blomberg a kir. biztost értekezésre hivta meg, a város előtti térre, hol ezrede fölállítva vala. A kir. Biztos kiséretével kimene, de a mezőre érekzvén. a törzstisztektől azon közléssel fogadtatott, hogy Blomberg Mayerhofíerrel együtt azon perczben váratik. Erre a Biztos minden további értekezést megtagadott, kötelességével ellenkezőnek tekintvén Mayerhofferrel találkozni. Vissza tért tehát a városba, s miután az 1500 főnyi lelkes Nemzetőrség főnökeit a város s különösen az ágyuk minden ároni meg védésére újonnan fölbuzditotta, Temesvár felé vette útját. Blomberg s Mayerhoífer most azon gondolatra vetemültek, hogy a kir. Biztost az országúton letartóztassák, s a magok táborába kisértessék, minden esetre pedig tőlle az ágyuk kiadására rendeletet csikarjanak ki. Miután ő tehát Versecztől már jó félórányira távol volt, félszázad uhlán által, kik a várost megkerülve vágtattak elő azon ponton, az országútat egyszerre elzárva találta. Az uhlánokat vezénylő két tiszt egyike hozzá közeledvén, tudatá vele, hogy parancsa van őt Mayerhoífer Ezredeshez elvezetni. 0 nem ismerte el semmi jogát Mayerhoífernek értekezést kivánni a magyar kormány megbizottjával, de hozzátevé, ha parancsa van a tisztnek uton állási erőszakot használni, a nagy erőnek ellent nem állhat, nem lévén kiséretében mint hét székely közvitéz, s fegyvertelen titoknokai. A tiszt ismétlé, hogy erőszakra van parancsa, s látván, hogy a lelkes hét székely puskáját emelé, kijelenté, hogy ha ellentállásra akad, tüzet fog páran-