Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

289 bánsági ujonczállitásból 1300-ra emeltetett. E sorok irója. ki e zászlóaljt teljes számerejében ismerte, nem felejtheti el, hogy azt az 1849-ik évi hadjárat végén, 400 emberre leolvadott számban látta. A zászlóalj vitézségének, de egyszersmind a háború borzalmainak megrázó tanúsága. A honvédek fejértemplomban érkezése napját a lázadók a város határában való pusztítással, s többi közt utósó két malmának fölgyújtásával üdvözölték. S következő napon már alkalmat adtak az ifjú leventéknek az első tűzbe menni. Ugyan is egy csapat korán reggel indult Vracsevgájról a Krusiczi utón, s a város azon oldalon épitett sánczait merészen megtámadta, de az ott őrizeten volt honvédek egy átalános puskatüzelés után szuronynyal rohantak ki a megtámadókra s azokat hamar futásra kénszeritették. Az ellenség a csatatéren 20 halott és megsebesültet hagyott, s a honvédek egy ágyút és egy lőszerszekeret foglaltak el tőlle. A vörös sipkásoknak két halottjok és 4 sebesültjök lett e hadi keresztségökben. Az utóbbiak között az iffju Vitális, az őrnagy öccse. Másnap ellenkező természetű t. i. békealkudozó találkozás történt a harczoló felek közt. Mayerhoífer császári ezredes és Belgrádban Consul, azon időben a Vracsevgáji táborban tartózkodott, s onnan Fejértemplom községhez levelet intézett, melyben előadá. hogy legközelebb Bécsből tért vissza, hol a szerb és horvát ügyek miatt a magyar ministeriummal folyt értekezésben részt vett; visszatértekor azon veszélyekről értesült, melyekkel Fejértemplomot a »végvidékiek és más az osztrák császári ház iránt hasonló hűséggel viseltető népfölkelők fenyegetik ; — óhajtván pedig a viszály kiegyenlítését és a város megótalmazását, felhivja a községet, hogy hozzá a Vracsevgáji táborba, vele és a Bán küldöttjével gr. Nugent Alberttel tartandó értekezlet végett mi előbb követeket küldjön, s egyszersmind a cs. kir. hadseregek legközelebbi parancsnokát Blomberg Ezredest oda hivja meg.« A meghívás látszólag csak helybeli érdekekre vonatkozott, azonban Mayerhoífer czélja csak az volt, hogy fejértemplomot és Verseczet a magyar ügytől elámítsa. Aug. 24-én tehát reggeli 5 órakor a fejértemplomi legkülsőbb torlaszokon kivül következő személyek találkoztak: Mayerhoífer, Bobalich, Gr. Nugent Albert, az osztrák marsali VUKOVICS S. EMLÉKIRATA. 19