Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig
290 rangot viselő irlandi Peer illyrré fanatizált fija — s négy ismeretlen egyén, az ellenség részéről; — Vitális a 9. honvéd zászlóalj őrnagya, 2 honvéd kapitány, négy polgár és Skublics Ráfael a fejértemplomiak részéről. Verseczről nem volt jelen senki. Kölcsönös üdvözlet után Nugent szóllott legelőbb Vitálishoz: hogy miután az egész végvidék magát Austriának alávetette, képtelenség remélleni, hogy fejértemplom fentarthassa magát. Majd Mayerhoffer a következő feltételeket ajánlá: 1-ször. 0 a város élet s vagyonát biztositja. 2. A magyar honvédek és önkéntesek a Várost feltétlenül elhagyják. 3. Anynyi kezest ad a fejértemplomi német polgárság a maga kebléből, a hány oda való szerb találtatik mint politicai vagy hadi fogoly a magyarok kezében. 4. Meggondolási határidőül 48 órai fegyverszünet. Némi kölcsönös szemrehányások után a kegyetlen bánásmódról sat., mely szóváltásokban Nugent hevessége által külömböztette meg magát, a négy polgár kijelentette, hogy a föltételeket nem fogadhatják el. s érzelmeikhez hiven a várost tovább is védeni fogják. E lelkes szavak után a jelen volt tiszteknek nyilatkozni sem volt többé szükségük. Az értekezlet tehát eredmény nélkül oszlott fel. még is a 48 órai fegyvernyugvást mind a két fél elfogadta. Másnap Blomberg jött Fejértemplomba, a polgárokat a városházhoz hivta öszve, s ismételvén Mayerhoffer feltételeit a megadást ajánlotta. O azért nem jelent meg az előbbi napi találkozásban, mert már előbb egyenesen Vracsevgájra ment Mayerhofferrel értekezni. A polgárok rendithetlenek maradtak. A szinte ott jelenlevő Verseczi főszbiró Damaszkin emlékezteté az ezredest, hogy az ellenséggeli alkudozás a kir. biztosság bele egyezése nélkül tiltva van, s Blomberg végre mentegetődzött, hogy csak a város javát kivánta. A 48 órai fegyverszünet elmúlásával a lázadók megújított erővel vetették magokat az országutakra, s a verseczi öszveköttetést elzárták. Az értekezlet után egy pár nap múlva Vitális őrnagy, egy régi nyugalmazott kapitány, a zászlóalj vezényletéről lemondott s a háború terét elhagyta. Madersbach az aug. 1^-iki csata után egésségének helyreállítása végett Erdélybe utazván el, ideiglen mind a város, mind a honvédek vezényletét Rácz kapitány vette által.