Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

285fogva nem volt semmi kétség, hogy komoly tervet forralnak. Ennek végrehajtását azzal kezdték, hogy aug. 18-án Fejéitemplom tövében a Nera vizén volt két város malmot fölgyújtották. A reá következő nap pedig e szerencsétlen polgár háború egyik legborzasztóbb jelenetét hozá^August 19-én Bobalich ki indult Vracsevgájról, részint Szerviánus, részint végvidéki népből gyűjtött 5—6000 főnyi seregével, melynek közepét ő maga a vracsevgáji uton vezette, mig jobb szárnya a Kusiczi uton Knicsanin alatt, a bal pedig Milenkovics Szerviánus kapitány alatt nyomult elő Fejértemplom alá. Száz Szerviánus lovas s 8 ágyú — hat fontos — tartozék e had alkatrészeihez. Az ellenség reggeli 4 órakor termett a város alatt, és Bobalics ugy rendezte el seregét a város körül, hogy azt egyszerre három oldalról támadhassa meg. Éji vihar dühöngött a hajnal előtt, s nagy eső csurgott, a város megtámadásról nem is álmodott. Azért mi előtt a város népe a reá tornyosuló veszélyt észre vevé, már az ellenség egyik csoportja a Versecz felé való hegyoldalon állott sánczfokra alattomban rohant, az ott őrizeten volt 50 fejértemplomit álmukban meglepte, tizet közülök lekonczolt s a többi őrök szökéssel menekülvén, az ott talált ágyút elfoglalta, s a város ellen forditotta. E váratlan megtámadás nagy zavarba ejté a lakosságot, de ez csak hamar lábra állt s Maderspach a leginkább veszélyzett pontokra felállitá fegyveres népét. Fejértemplomban akkor más erő nem volt, mint a helybeli Nemzetőrség és az emiitett temesi Nemzet- s határőri csapatok, melyek utóbbikának csak kisebb része volt fegyverrel ellátva, s azért csak a sánczokban vala használható, de nem nyilt sorban az ellenség ágyúi és lőfegyverével szemközt. A vitéz Maderspach azonban minden emberének czélszerű hasznát tudta venni. Majd egyik majd másik utnyiláshoz futott, rendezni s bátorítani népét, s czélszerűleg alkalmazni kis üregű hat ágyuját. Kemény puska és ágyú tüzelés folyt mind két oldalról, és sokáig hiában törekedett az ellenség a városba betörni. De a támadók a nagyobb szám előnyével birván, s azért a küzdelem hosszú vonala nekik kedvezvén, — Knicsanin a Serviánusokkal 8 óra tájban a védők sorait keresztül törte, s a város rácz részébe, melynek segélyére előre számitott, bero-