Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

hant. Következett az utczákon való harcz, s borzalmait egy uj jelenet növelte: a városi szerb lakosok az ellenséggel szövetkezve, laktársaikra kezdtek ablakaikból lőni. Eképen kül és bel ellenségtől lőnek egyszerre megtámadva a hű polgárok. Majd a város rácz részében tűz ütött ki. s a tűz robaja és a harezolók zaja mellett az önvédhetlen személyek kétségbe esésének kiáltásai hallattak. Ennyi borzalom és zavar daczára Máderspachnak sikerült a város német részét Knicsanin Szerbiánus csordájának berohanásától megótalmazni, s azon város részt védő sánezot megtartani, sőt az ellenség többi csapatják átalában meggátolni a városba betöréstől. Mind a mellett az ágyú golyók a német városrészben is sok pusztitást okoztak. Öszvesen 120 ház égett hamuvá. Azonkivül nevelte a nap iszonyait, hogy a harcz alatt egyes szerbek több német házakba orgyilkosilag belopództak, azokat kirabolták és ótalmatlan személyeken, öregeken és fiatalokon, iitózatos kegyetlenségeket követtek el. Végre délután 21 2 órakor az ország hivei diadalt vivtak ki, az ellenséget egészen kivervén a városból. De a városon kivül a tűz nem volt megszűntetve. Míg az ellenség egy része a városban harczolt, a két fél öszvekeveredése miatt, az ellenség nem irányozhatá ágyúit czélarányosan a mieinkre. Azért a külharcz az ágyukkal esti hat óráig tartott, de abban is a fejértemplomiak kifáraszták a Szerbeket, s ezek vissza húzódni kezdtek. Épen akkor termett Fejértemplom alatt Blomberg ezredes, egy osztály uhlánnal Verseczről jővén. Ha az Ezredes a város segitségére komoly akarattal indult volna, még a harcz folyta alatt üthetett vala az ellenségre, mert egy pár órával előbb, mint az ütközetnek vége lett, már közel volt a városhoz. De ő épen akkor választotta a pihenés óráját. De akkor is, a mikor jött. lovasságával a hátráló ellenséget űzőbe vehette, megronthatta s ágyúitól megfoszthatta volna. így megérkezésének haszöa csak arra szorítkozott, hogy csapatját észrevevén s mást benne mint Fejértemplomnak érkező segélyt nem tehetvén föl, a lázadók nagyobb sietséggel hordták el magokat a csataszinröl. Annál fényesebb volt a fejértemplomiak dicsősége, hogy rendes katonaság nélkül 14 óráig kemény harezot vivtak "s végre a sokkal nagyobb számú ellenséget visszaverték. Estve Da-