Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Harmadik fejezet: A verseczi csatától és Szent-Tamás első megtámadásától a temesvári és aradi várak elszakadásáig

:284 tetvén Temesvárra, hol a betegek nagy száma várbeli szolgálatokat mulhatlanná tette. Különben, bár néhány esetben hadakoztak az ország részén, a tisztek ellenséges beszédeikkel mindenütt, hol megjelentek, inkább levertséget, mint bátorságot terjesztettek. A kir. biztos a katonaság nélkül hagyott Fejértemplomba Temes Megyei 1500 Nen zetőrt és 600 szinte temesi határőrt küldött némi segélyül. De nagy erkölcsi erőt és felbátoritást nyert Fejértemplom az által, hogy végre az áruló Dreyhann a fejértemplomi parancsnokságtól Aug. elején elmozdittatott, s helyébe Maderspach kapitány neveztetett ki, kiben a kir. biztos az ezrednek és Városnak katonai és polgári fő hatóságát egyesitette. A derék katona azonnal erélyesen fogván föladatához, a város és környékbeli szerbeket lefegyverezte, miközben többször találkozott az ellenséggel apróbb csatákban. így Aug. 10-én a város alól kellett az előőrseinket megtámadott lázadókat vissza verni. Az uj ezredkormány kinevezését rögtön követett kicsiny, de győzelmes ütközetek azonnal üdvös benyomást szültek a környéken. O Moldován a Szerb lakosság haza tért a lázadók táborából s a magyar érzelmű Moldovabányának megüzené, hogy ha a lázadók ismét akarnák kénszeríteni táborba szállásra, segítségét fogja kérni, hogy ellentállhasson. S viszont a Moldovabányaiak felelevenedtek, s a szomszéd Szerviánus kapitányokkal szemben bátrabb hangon szóltak. Hoffman bányabirtokos egy szerviai kerületi főtiszthez fölszóllitást intézett, hogy a Serviánusok által e bányahelyről elrablott tárgyakat adassa vissza, emlékeztetvén őtet azon jótéteményre, melyet 30 év előtt a török elől menekvő Szerviánusok e bányahely szives vendégszeretetében nyertek. 3. §. Látván, hogy Fejértemplom végre biztos Magyar főnök alá került, a Szerbek aggódni kezdtek a felett, hogy a Város bevétele mennél későbbre halad, annál nehezebb lesz. E nyugtalanságokat több körülmény árulta el, mint: csoportaik Fejértemplom körül sürübb bitangolása, a verseczi útnak általok szünetlen háborgatása, s azzal a fejértemplom és a magyar tábor közti öszveköttetés gátlása, végre számos Szerviánus segéd csapatok tódulása a Vracsevgáji táborba, hol Bobalich vezénylett és Knicsanin is jelen volt. Mind ezeknél