Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...
273 fekszik, s annál fogva az ellenség nagy könnyűséggel ismételheti megtámadásait, a magyar hadnak ellenben folytonos segélyküldést megtartására áldozni lehetlen, — Földvárt ez ütközet után elhagyatta s az előőrsi csapatot Földvár és Obecse között a szabadban állíttatta föl. 27. §. Elől közlöttük, hogy a szerbek Pétervárad alatt Kameniczon tábort ütöttek, melynek közvetlen rendeltetése Karlovácz biztosítása volt. A magyar seregeknek elég nagy erőködésökbe került a bánság és Bácskában féken tartani a lázadást, semhogy a Szerémségre lehetett gondjok kiterjesztve. Ennélfogva a szerbek ott korlátlan urak valának, s ha Pétervárad nem áll űtjokban, érezhetőbben nyugtalaníthatták volna Bácsmegye alsórészét, mint cselekedhették. Mind a mellett egy merényletet kisérlettek meg, melynek sikerűlése esetében Újvidék elfoglalása vagyis inkább az ottani Szerbekkel egyesülés lett volna az eredménye. Juli 16-án tudniillik hajnalban Bánostor és Cserevics között 500 fegyveres fölkelő szállt a Dunán által s Futaknak vette útját. Utóbbi helyen Lepojkovics nevű kapitány egy század gyalogsággal volt őrségen, ki észrevevén az átkelt ellenség nagyobb számát, ellentállás nélkül visszahúzódott, mely vonulás, noha az ellenség túlnyomó ereje eléggé mentette, árulásra magyaráztatott. A lázadók vakmerősége sietve jelentetvén be Újvidékre. Csernovics Foulé császár huszár főhadnagy alatt 1 szárny huszárt, 1 század Donmiguel gyalogságot és mintegy 200 Nemzetőrt küldött a Futakon volt őrség megerősítésére. Most erélyesen támadták meg a Szerbeket, kik ellent nem állhatván sokáig, a vetésekben szét szóródtak s a magyarok által ott is űzetvén, nagy bajjal és vesztességgel menekülhettek vissza a Duna jobb partjára, hagyván 25 foglyot 58 holtat és sebesültet a csatatéren. Részünkről 1 ember elesett és 3 megsebesíttetett. A nemzetőrök sorában szolgált lengyel herczeg Voronieczky a csatában vitézül tűntette ki magát. 28. §. Mi nehéz polgárháborúban akár a támadás, akár a védelem pontjait és idejét előre kiszámítani, a küzdelem új tényezői ott és olyankor támadván föl, hol s mikor arra gondolni sem lehetett, — erre fölötlő példa az óbecsei kerülethez tartozó, magyarokból és szerbekből vegyült népességű Mohol és VOKOVÍCS S. EMLÉKIRATAI. 18