Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

274 Ada helységekben, mutatta magát. Ugyanis Juli első felében egy Szerviánus lopódzott be Mohóiba, s titkos üzeneteket közölvén a szerb lakosok kolomposaival, ezeket arra birta, hogy a fiatal legényeket fegyverkezésre s a szerb táborba menetelre szóllitanák föl. A fölszóllítás nem maradt eredmény nélkül, s több sz.íz fegyverfogható legény öszvecsoportozván s magát kaszával, villával s egyéb ilynemű eszközzel föl szerelvén, a római Sánczokba indult el. Ki a Tiszamellék azon részeinek tág tereit ismeri, nem fog azon csudálkozni, hogy ezen csoport az óbecsei magyar tábor figyelmét teljesen elkerülhette, midőn czélja felé haladott. Ezen áruló tettnek természetes következése volt. hogy a magyar lakosok és az otthon maradt szerbek között ingerült ellenségeskedések keletkeztek, s a dolog végre Juli 14-én tettleges öszveütközésre került, melynek alkalmával a szerbek részén több halott és sebesült találkozott. Az ütközet után a győztes s a szerb legények római sánczokba távozásánál fogva, számra is sokkal erősebb magyarok a szerbektől a fegyverek kiadását követelték, s csoportba állítván őket arra kénszerítették is. De a mit ezentúl tettek, a hazafiság s önvédelem korlátain túl csappongott szenvedélytől hajtva tették. Ugyanis nem csak a lefegyverzett férfiakat, hanem öszv^s családaikat is, mint honárulást forraló veszélyes fajt, a helységből kikergették s abba vissza be sem bocsátották. Az elűzött Szerb lakosok a Tiszán át kelni, Beodra és Kárlova helységekben menedékhelyeket keresni kéntelenültek. — Ugyan az nap Adán, Mohóihoz közel levő faluban, a szerb lakosok meghallván a történteket, a harangot félre húzták s magokat védendők, csoportosulni kezdtek, midőn magyar laktársaik által megtámadtatva, véres öszveütközés után, szinte úgy mint Mohóiban történt, a Tiszán által kergettettek. Ezen sajátságos esemény borzasztó voltát megitélhetjük abból, hogy a Moholi és Adai szerb családok lelkeinek száma, kik Beodrára és Karlovára menekültek, hivatalos öszveirás szerint 2748-ra ment föl, s e tömegnek az emberiség kívánta befogadását nem csak megengedni, hanem megparancsolni is kellett, A szerencsétlen elenet a kikindai kerületbe új izgató kanóczot vetett, a soha nem hiányzott lázítók azzal rémítvén el a kerületi lakosságot, hogy hasonló sors várja őket is. A szemlátomást növekedő