Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

250 ereje az őrvonal által fölmeri ttetett, mely intézkedése a Szerviánusok azon pontokoni átkeléseit megakadályozta ugyan, de mivel a Szerviánusoknak Dubovácztól Pancsováig s azon túl fölfelé minden pont nyitva állott szabad átkelhetésre, az eredmény nagy hasznot nem idézett elő. Ha a helyett, hogy csapatját az őrvonal miatt oly számos apró részletekre osztotta \föl, azt egy tömegben az ellenség fölkeresésére s a hol reá akad, megtámadására vezeti, a felkelésnek lehetlenné tette volna, hogy fejét újra emelhesse föl. De e követelést nem teljesítette s annak nem teljesítése nyitotta meg köztte és a magyar ügy vezetők közötti szakadást, mely részéről árulásban végződött. 16. §. A ministerium rendeleteinek értelmében s kétségtelenül törvényesen, a verseczi csatában elfogott egyéneket mint a haza elleni fegyveres felkelés tettén rajta kapott árulókat, vésztörvényszék elébe kellett volna állitani, sőt a 120 Szerviánusokat, kik nem a felkelőknek, annál kevésbbé hadi foglyoknak, hanem idegen országból betört rablók, gyújtogatok és gyilkosoknak voltak tekintendők, a fölállított elvek szerint minden eljárás nélkül rögtön lehetett fölakasztani: de miután a foglyok száma oly tetemes volt, s a közönség borzadással fordult el azon gondolattól, hogy egy harczias eszközzel s nyilt síkon kivívott fényes győzelem után a legyőzöttek oly nagy száma vesztőhelyre vezettessék. — a kir. biztosság e közérzelemmel öszvehangzólag a fenyíték szigorát csak azon határig vétette foganatba, meddig az emberiség és polgárisodás érzeteinek megsértése nélkül tenni lehetett. Ezen nézetből a példaadást leghatályosabbnak s a büntetést az arra legérdemesebbekre mérendőnek vélte, ha a hon felszaggatására fegyveröket emelt bűnösök vezéreire kirekesztőleg irányoztatik a törvény súlya. S e nézetet, utólag a kormány teljes jóváhagyása is követé. Az elfogott főnökök tehát Sztanimirovics és Koics a temesvárott megalakított vésztörvenvszéknek adattak által s bűnök önmegismerése után kötél általi halálra Ítéltettek el. Az Ítélet hozatala után Piret tábornok a végrehajtás fölfüggesztésére szóllította föl a királyi biztost, okúi fölhozván, hogy oly előkelő egyének kivégzése uj elkeserítő ingerültséget szülend, s megérintvén azt is, hogy a bünö-