Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

245 T)ól kiindult az ellenség elfogadására, — tártalékul a táborban volt temesvári s több mezővárosból öszvegyült nemzetőri csapatokat állítván föl. A mint az Országútra kiért, az ellenséget két osztályban közeledni látta. Az egyik végvidékiekből, s a mint a csata után a foglyok beszélték. 2200 főből állott, Koics az előtti főhadnagy, s most főodbor által kinevezett őrnagy vezérlete alatt; a másik 500 Szerviánust foglalt magában, kiket jfadics nevű vezérük vezénylett. Egész erejük majd nem csupa gyalogságból volt szerkesztve. Az ellenséges sereget Sztanimirovics Demeter mint a főodbor biztosa kisérte. Blomberg, a mint az ellenség csapatjait kellő szemügyre vevé, két felé osztá el lovasságát, s ő maga a két század Uhlánnal s két ágyújával jobbra fordult s az ellenség balszárnyát, melyről négy ágyú tüzelt a mieinkre, rohanta meg; — gróf Esztérházy Sándor Őrnagy pedig a két század huszárral az ellenség jobb szárnyára ütött. Mindkét részen szerencsés siker koronázta a huszárok és uhlánok egyforma buzgalommal tanúsított vitézségeit, és a derék aradi nemzetőrségi 16 pattantyúsok, kik az Ezredes ágyúit kezelték, helyes czélba lövését, mellyel az ellenség két ágyúját hamar némították el. Az ellenség nem állhatott sokáig a lovasság rohamának ellent, s mihelyt sorai szét bontattak, az út melletti magos tengeri vetésben keresett a lovasság elől menedéket, de ott a négy Rukoívina század, melyhez a szentandrási és lippai nemzetőrségi csapatok csatlakoztak, vette űzőbe. A lovasság kardjai után a gyalogság szuronyai és csövei sok pusztítást tőnek az ellenségen. A győzelem nagyobb lőn, mint reméllve volt, s az ellenség vesztesége tetemes. Hivatalos öszveszámítás szerint 303 ellenséges holttest találtatott az országúton és a mezőkön,— 169 fogoly hozatott be, közttök 120 Szerviánus, kik a halottakban is sokkal többet vesztettek a végvidékieknél, a huszárok és uhlánok szenvedélyesen vágván bele a vörös sapkásokba s némiképen kiméllvén a végvidékieket. A Szerviánusok parancsnoka, Jadics, a csatatéren elesett, Koics ott fogatott el, Sztanimirovics pedig látván a veszélyt megszökött, s midőn már a végvidéket érte, hol magát biztosságban gondolta lenni, Izbistyén, azon állomás tisztje, Ilics nevű által feltartóztattatott, s a magyar táborba küldetett. Az ellenség