Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

244 hoz közeledésekor a harangok félrehuzását hallván ellentállásra számított, de midőn a faluba beérkezett, a gyülevész csoport már Ulmára áttakarodott volt, néhány részeg lázító kivételével, kik nagyobb részt elfogattak, egy kettő pedig Damaszkin népe által elejtetett. A lázadók hasonló rablást vittek végbe Paulis temesmegyei helységben, melynek szinte szerbekből álló lakosai otthon várván be őket, hozzájok csatlakoztak. A gonosz tett e helyen még véresebb következésű lett, tanyázván benne a határőrség egy része, mely a rablókkal megküzdött, s számra gyengébb lévén, csatát vesztett, többen közüle a rablók által megsebesittetvén, heten megöletvén. A meggyilkoltak közül Andreovics határőrségi kapitánynak, ki Szent Andrásról, a megye felső vidékéről, vezette le csapatját a szélekre, fejét vágták le s azt karóra tűzve diadal jelként a falu végéig hordozták, s még azonkívül több kegyetlenséget követtek el Paulison a vad rablók. Közvetlenül a verseczi üközet előtt Varadija, podporány és Kustély temesi szerb helységekben is a lakosok mozogni kezdtek, de a keblökben szállásoló számosabb határőrségtől félve kitörni nem mertek. Podporány mind a mellett majd néptelenné lett a fegyverviselésre alkalmas embereknek a lázadókhoz átszökése miatt. A verseczi parancsnok, Blomberg, a lázadók emberietlen hadakozás módja felett eliszonyodott, s fenyegetődzve kiáltá, hogy noha a tilalom miatt a végvidékbe ellenök nem mehet, de kellően elvárja őket Verseczen. 13. §. A felkelők feljebb említett részletes támadásai a Verseczi tábor zavarba hozatalára voltak számítva, s ezen czélt elérve gondolván, a Felkelők biztos győzelemre kilátással indultak Versecz ellen Juli 11-én. Azon nap déltájban a Paulisig felállítva volt előőrsök sietve vitték Blomberg ezredesnek az értesítést, hogy a Vlajkoveczről Verseezre vivő országúton az ellenség nagy számban és katonai rendben közeledik Verseczhez. Az Ezredes azonnal rendeléseit tevé, aképen, hogy a helybeli nemzetőrséget a város belsejében helyeztette el, félni lehetvén attól, hogy midőn az ellenség kívülről támadja meg a várost belől a szerb lakosok lázadnak föl, — ő maga pedig a rendelkezése alatt volt négy század lovassággal, négy század Bukovina gyalogsággal és két hatfontos ágyúval a város-