Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

214 része felé, melyről leginkább szállongtak által a segélycsoportok, az egész magyar hadvonal legszélsőbb hadi pontját és előőrsét képezte.) 7. §. A minisztérium kivánatainak egyik része, t. i. a seregnek kellő rendszer szerint felállítása, a becskereki és verseczi táborok létesülése által teljesitve lett; most szükséges, hogy kivánatai másik részét, a sereg vezetés egységét ez időbeni fejlődésében vegyük vizsgálat alá. Eddig a síkon működött csapatok a kir. biztosság és Kiss ezredes vagy más egyes parancsnok köztti egyetértés szerint tevék mozdulataikat, s kivévén a végvidéki vonulás nagy kérdését, közttök az egyetértés tökélyes volt. Kiss Ezredesről, kinek hazafi és katonai jellemét már ismeri az olvasó, bizton állithatjuk, hogy ha személyes akaratát követhette volna, azon kivétel sem fogott létezni. De mivel a főhádi kormányszék a végvidéken nem csak fő katonai, hanem egyúttal kerületi fő hatóság is volt. s ezen minőségében a Magyar kormány által meghagyatott, az Ezredes lehetlennek tartotta, hogy, ha csak minden hivatali és felsőbbség iránti kötelességeit meg nem akarja szegni, a végvidékbe a hadi kormányszék ellenzése mellett vonuljon be, a mire a ministeriumtól közvetlenül ez időben még utasítva sem volt. Nehezítette a dolog ketté vágását a magyar hadügyministerség és a főhadi kormányszékek köztt szövődött viszony természete is. Kezdetben a magyar ministerium simán akarta a régi katonai főhatóságokat űj felsőbbségökhöz hozzá szoktatni, s azért sem szorosan parancsoló állásba nem helyezte magát irányokban, sem tőllök az alárendeltség szabályainak megtartását nem követelte. Ezen kimélletnek tulajdonítandó, hogy mind a temesvári és péterváradi, mind a Budai főhadikormányszék a magyar hadi ministeriummali levelezésökben azon irmodort vették föl, melyet a magokhoz hasonló rangú hatóságok irányában szoktak volt használni. Ezen merő formalitásnak látszó körülmény a katonasági életben, hol a rangok pontos tisztelete a rend lényegéhez tartozik, sokat jelentett, így a ministerium a főhadi kormányszékeknek voltaképen soha sem parancsolt, s élesebb hangulatra átlépni még kevesebb szándéka volt a Juni 10. kir. kéziratok és manifestumok megjelenése után, melyek sikere leginkább az ország és