Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

211 •ségek gyakori szolgálatra alkalmazását egyáltalában nem függesztette föl. Minden fajra vagy osztályra, melyben bizni lehetett, sűrűn került a fegyverkezés sora. A minisztérium azon elvet tevé utasításul: »A magyar és német népet fegyverezni, az oláhokat minden lehető módon nyugalomban kell megtartani.«) 5. §. A lázadás színhelye s területe a jelen Fejezet időszakában is ugyanaz maradt, melyet már előbb irtunk le. S mivel e szaknak határaiul kijelölt Verseczi és első Sz.-tamási ütközetekig a háború inkább kis harcz, vagy guerilla csatázás alakját viselte, többnyire nem egyes ütközetek, hanem egyes helyi viszonyok szerint fogjuk beszéllésünket rendezni. A háború még annyira nem vette volt föl a szabályos hadviselés jellemét, hogy ez időszak nagyobb felében még a királyi biztosságok határoztak a hadcsapatok elhelyezése és hova küldése felett, a szerint mint a veszély egy vagy más tájon fenyegetőbb lőn. Csak Juni 27-én bocsátotta ki a hadügyminister ama rendeletét a kir. biztosságokhoz, miszerint »Báró Bechtold altábornagy neveztetvén ki fővezérré, mind annyi katonai erő a nyilt téren, Tiszán innen és tul, az ő rendelkezése alá bízatott, és a kir. biztosok oda utasíttattak, hogy ha akárhová katonai erőt elhelyezni szükségesnek találnák, az iránt a kinevezett fővezérrel értekezzenek.« S minthogy mennél tovább folyt a háború, annál egymástól önállóbb fejlődést nyert a bácsi és bánsági hadjárat, mi nem csak a két országrész földleirati viszonyai, s jelesen a Tiszának közttök folyása miatt, hanem azért is történt, mert a felkelők innen és túl a Tiszán külön külön sánczos táborokat ütöttek, s e szerint a Magyarok hadviselése is kétfelé vala osztandó: — ez oknál fogva egymástól elkülönítve fogjuk a két hadjáratot előterjeszteni. Valóban tettleg volt többször a két külön táborozásnak, — noha névszerint egy fővezér által parancsoltattak, — oly külömböző eredménye s hatása, hogy midőn a kivívott győzelem bátorító hangulata terjedt el a seregben és a hazafiakban a Tiszán túl, addig Tiszán innen a vesztességgel végzett kísérletek folytában csüggedés és rémület ^uralkodott. 6. §. A két Tisza parti eseményeket külön külön ter14*