Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

212 jesztendvén elő, előbb a bánsági oldalon történteket beszéllendjük el. Első puska lövések a Megyék és a Végvidék között, a felkelők részéről a Megyék ellen felállított őrvonal húzáskor történtek, de a mint előterjesztettük, a megyék is határőrségeket állítván fel, azontúl a két ellenséges őrlánczolat kölcsönös vizsga szemmel, de megtámadás nélkül állott egymás ellenében. A Szerviánusok leirt barangolásaikat a végvidéken háborgatlanul űzték, valamint a felfegyverzett csoportok is baj nélkül folytatták utjokat vagy közvetlenül Perlaszra, a pártütők bánsági fő táborhelyére, vagy előbb Alibunárra, hol fiók tábort rendeztek, melyből nagyobb csapatok indittattak Periasz felé. Hogy e mozgalmak a magyarok részéről nem háborgattattak, azt a főhadi kormányszék már emiitett tilalmának, s katonai vezéreink a miatti vonakodásának, a végvidék határait átlépni, tulajdonitani kell. Igaz, hogy erőnk nem volt nagy, s a Megyéknek is voltak oly tájai, melyeket csak hatalom mutatása tartott féken, p. o. a kikindai kerületben az ellenséges indulatnak csak lángja oltatott el, de parázsa nem hamvadt el, s igaz végre, hogy az ellenség központosuló erejével szemben a magyar erőt is a lehetségig együtt tartani kellett. (Ezen központosulás szüksége azonban az elősorolt körülmények által teljesen nem igazoltathatik, ha tekintetbe vesszük, hogy a szolgálat egy része a Nemzetőrségre bizathatott, és néhány század huszár segítségével több végvidéki, mint későbben látni fogjuk, az országhoz híven szított helységeknek, a kóborló Serviánusokat visszakergethette volna. De miután ez elmellőztetett, fő feladatul az volt kitűzve, hogy a magyar sereg a szerb tábor ellenében imponáló állásba tétessék.) Kiss Ernő Ezredes tehát, miután Juni első felében Újvidék felé kezdett, s már az előbbi fejezetben elbeszélt vonulásáról Kikindára visszatért, Juni 24-én Nagybecskerekre tette át főhadiszállását, s a lakosság hazafi része által élénk örömmel fogadtatott. E város e naptól fogva a bánsági magyar had főhadiszállása maradt egészen addig, míg hadaink a következő évi Januárban a bánságot el nem hagyták. Ezen pont választása által a megyék Periasz ellen bátorságba helyezve lőnek. Az Ezredes, addig mozgó csapat nevet viselt, hada következő részletekből volt szerkesztve: 7