Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

206 emberek valának. kik ön hazájokban is kalandor, vagy rabló ' életmódot folytattak. S ők ily személyes minőségre kevélyek völtak. Ha mi létük iránt kérdeztettek, durván és vakmerően szoktak válaszolni: » betyár« vagy »ajduk« —mely utóbbi nevezetnek oly forma értelme van, mint nállunk »bakonyi zsivány« az az némileg több a közönséges zsiványnál. Csoportjaikat nem csupán Szerviánusok alkották; Bosniából. Berczegovinábólj sőt Montenegróból, szóval valamennyi szerb nyelvet beszéllő, törökországi tartományokból tódultak egyesek zászlójik alá. Akkor még a bécsi Udvar nem vallotta be nyíltan a szerb felkelésseli szövetségét, azért e honunk földét szentségtelenitett idegen kalandoroknak szabad volt átjövetelök czélját ön ábrándjok vagy vágyok szerint festeni. Tevék ezt pedig himezés nélkül, hirdetvén, miként a magyar Alduna vidék Szerviához kapcsolandó, s azután egy terjedelmes Szerb királyság felemelendő leend; — s emlegették az oroszokat, kik segélyökre fognának jönni, ha győzelemre a Szerbek és Szerviánusok ereje nem volna elegendő. A péterváradi hadi kormány, mint főbb hatóságaink között legközelebb szomszédja Szerviának, a Szerviánusok jogtalan átkelései iránt neheztelő közleményt intézett a belgrádi kormányhoz, s a visszaélés megszüntetését kívánta, de a belgrádi kormány azon választ adta, hogy a határőrzés megszűntetve lévén, a Szerviánusok aképen megkönnyített átkeléseit meggátolni nincs hatalmában. E mentegetés elfogadható lett volna, ha a Szerviánusok titokban toboroztak s észrevétlenül szállongtak volna által, de midőn átalánosan tudva volt, hogy a toborzás és átszállítás a Szerviánus hatóságok szeme láttára szabadon űzetett, az adott válasz igen illoyalis volt. 3. §. Midőn az országos kormány az ellenség ellen fordítandó hadi népet lehető fegyelmi szigor alá vonni, vezetésébe egységet behozni, s a még kétkedő tisztek hűségét biztosítani törekedett, egyszersmind sikerült V. Ferdinánd királytól a Juni 10-iki kéziratokat kieszközölni, melylyek egyike által Jellachich cselekvései törvényteleneknek jelentettek ki. s ő a báni Méltóságtól megfosztatott, — másik által horvát és tót országok, harmadik által pedig a Végvidék, Jellachich letételéről, s a Magyar ministeriumnak reájok is törvényesen