Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

207 kiterjedő hatóságáról értesíttettek, az anya hazávali hét százados testvéri kapcsolat szentül megőrzésére intettek, s az új törvények sok jótéteményeire emiékeztettek. A Magyar ministerium e királyi kéziratok kihirdetésétől a lázadó szerbekre nézve is üdvös hatást várt. nem oly szempontból, mintha a Magyar nemzet elleni igerültségök azzal lecsilapítható volna, hanem azon körülmény miatt, miszerint a szerb felkelők tulnyomó része végvidéki katonákból állván, ez oknál fogva alaposan remélhető volt, hogy a császár és király ily nyilvános parancsa előtt, szokott fegyelmi engedelmességgel meghajolni, s a letett Bán szövetségétől s e szerint a lázadástól el állni fognának. Azért a Ministerium a királyi leiratok példányait roppant kötegekben, magyar, német, szerb és oláh nyelven, küldte le köröztetés végett a királyi biztosoknak és hadvezéreknek. A várakozás azonban csak igen kis részben teljesült. Néhány, különben is hazafi érzelmű helységekre a kir. leiratok megerősitőleg hatottak, de a lázadás folyama tiem tartóztattatott föl általok egy perczig sem. A felkelési vezérek a kir. kéziratok elleni hirdetményeikben nem a Fejedelem jogát a Bán letételére nézve, hanem a kéziratok valódiságát tagadták határozottan, s azokat a Magyar ministerium koholmányának bizonyították; a mellett erősen állították, hogy a császár valódi manifestuma a patriarchához bocsáttatott, s ellenkezőt foglalna magában. A nép, mely bennök ön ügye s a Fejedelem egyesült képviselőit tekintette, könnyen hitt szavuknak. — annál inkább, mert a kéziratok nyugalmas, ok fejtegető, alkotmányszerű szerkezete, a császári parancsokban rideg s parancsoló hangulathoz szokott Végvidékiek előtt már magában gyanús volt. Azon felül e kir. kéziratok még lankasztották cselekvéseinket, mennyiben az ingatag csatlakozású kormányszékekkel annál csinyában bánni kellett, a végre, hogy a kir. kézirat mint kétségtelen királyi akarat részökről is hirdettessék. Midőn eképen a kormány egy nyomatékosnak gondolt eszközbe fektetett reményét meghiúsítva látta, szinte azon időben Pesten oly eset történt, melynek közvetlenül a szerb felkeléssel kapcsolata nem volt ugyan, de mely mind a mellett az alvidéki táborozás körülményeire károsan hatott. Juni 11-én tudniillik, Pesten következő fegyveres ki-