Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Második fejezet: A szerb lázadási történet Karlovácz megtámadásától...

205 Mielőtt valamely helyen áttörtek, előbb sokkal nagyobbnak híresztelték számukat, mint valóban volt, s ez által rémülést előre terjesztettek; sok átkelési pontjaik által pedig arra látszottak számítani, hogy a Magyarok hadi ereje, ha átkelésük meggátlására küldetnék, apró részletekre osztassék föl, s az által mind ellenökbe, mind a bács-bánsági felkelők ellenében meggyengítessék. Továbbá, mindenütt, hol áttörtek földünkre, , mindenek előtt a közpénztárakra tevék kezeiket, s főnökeik többnyire nyugtatványt adtak arról, hogy a pénzt a szerb felkelés javára vették magukhoz. így tettek Rubinban, Palánkán, és O-Moldován a harminczadi pénztárakkal, községi pénztárokkal mindenütt, hol olyakat találtak. Elvégezvén ezen működést, kikémlelték, váljon találkozik-e a helységben a szerb ügy iránt ellenségesen érző egyén, s ha olyan kezökbe került, azt kegyetlenül megölték vagy félholtra verték. Ezen előzmények után megállapodván az illető helységben, melynek lakossága, ha szerb volt, örömkijelentésekkel, ha oláh, alázatosan fogadta őket — a Kárlováczi Főodbor rendeleteire hivatkozva, szigorú fenyegetések köztt megparancsolták, hány fegyveres embert küldjön a helység — ha már előbb nem küldött — a felkelők táborába, s a rögtön kiállított népséget azután egy vagy két Szerviánus elkísérte. Mihelyt dolgaikat az első helységben elvégezték, azonnal szét oszlottak a környék minden oly helységeiben, melynek ragaszkodását ismerték, vagy melyet könnyen megfélemlitendőnek gondoltak. Két három Szerviánus indíttatott el, elvégzendő mind azt, mit fentebb elősoroltunk. Csudálatos volt, hogy a Szerviánusoktó nemcsak a békés hajlamű nép rettegett, hanem féltek a felkelő szerb lakosok is, noha vér- s ügyrokonaik voltak. Ez utóbbiak előtt a Szerviánusok nem vendégek, hanem szabadítók és vezetők gyanánt léptek föl. Egy két Szerviánus jelent meg a helységben, s az egész lakosság azonnal alájok vetette magát. Nem volt oly alacsony helyzetű Szerviánus, ki ha 50 — 100 főből álló lázadó csoport közzé jutott, a vezetést illetékesen nem foglalta volna el. Pedig a kik átjöttek, többnyire elszántságig bátor, szálas termetű, és lőfegyvert úgy. mint handzsárt könnyen forgatni tudó, de egyszersmind oly