Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

196 eredményén feszült reménnyel csüggött mindenki, az első ütközet megnyerésének lelkesítő, valamint elvesztésének csüggesztő hatását képzelvén. A helyt, melyen a harcz dörgése legelőbb fog hallatszani, senki sem sejtette. 29. §. A főodbor a karlováczi Gyülekezet határozatainak a Császár általi jóváhagyását nem várta be, hanem, miként említettük már, ideiglenes kormány hatáskörébe helyezvén magát, Alodborokat rendezett; a táborokhoz vezéreket és főtiszteket nevezett; hadi s igazgatási parancsokat, vagy, hova hatalmát ki nem terjeszthette, felkelésre felhivásokat küldözgetett s. a. t. Működésének akadályai között leginkább a péterváradi vár közelségét érezte. Mert noha a temesvári fő hadi kormányszék hatósága alá tartozott a lázadás terének nagyobb része, még is azon hadi kormány székhelye messze lévén a végvidéktől, annak a magyar ügy oldalán állása olly annyira nem háborgatta. De Pétervárad alig 1 órányira van Karlovácztól, a Főodbor székhelyétől, s a lázadó táborok és Kárlovácz köztt fekvén, összveköttetéseik e vár által krtt<: metszettek. Világos tehát, mennyire feküdt érdekükben. Hrabovszkyt vagy megnyerni császári rokonszenvek színlelésével, vagy ha ez nem volna lehetséges, őt olly nyilatkozatra szorítani, melly a császáriak előtt compromittálná, s amúgy is megrendült hivatalos hatását a végvidéken megsemmisítené. A főodbor rendszerében állott, a nép előtt erőszakos forradalmi, a. katonai hatóságok előtt császárhoz hű alattvalói szerepet játszani. Ezen cseles politicájok egyik jele abban mutatkozott, hogy táboraikban a szerb zászló mellett a császárinak is kitüzetését parancsolták meg. A főodbor tehát küldöttséget rendel Hrabovszky tábornokhoz, melly előtte juni 10-én jelent meg Péterváradon. Az ármányos küldöttség azon ürügy alatt mintha a magyar nemzetőrségek a bácsi és bánsági szerb helységeket megtámadással fenyegetnék — holott, mint már előadtuk, a nemzetőrségek csak a szerbek táborütésének hírére gyülekeztek a közvetlen veszélynek kitett magyar helyek védelmére, — a tábornoktól a császár nevében ótalmat kért a szerbek számára, s kijelenté hitét, mi szerint a tábornok nem csak a magyar Ministeriumot, hanem a császárt is szolgálja. A tábornok katonai egyenességgel válaszolt, miképen a kért