Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

188 mozgalmi hullámzása pedig mindig a végvidéken forralt tervek jobb vagy rosszabb kilátásához volt mérve, s bizonyosan elcsüggesztve lett volna a mieink végvidékbe bemenetele által. Azon körülmény is érdemel figyelmet, mi szerint a nemzetőrségi Önkéntesek a hadsereg háta megett a megyék közbátorságát, néhány rendes katonaszázadnak a fő pontokon hagyása mellett, fentartani képesek lettek volna. 26. §. Mi előtt a szóban forgó mulasztásnak valódi okát fejtenők ki, még némely körülményt, melly a katonaságnak a megyék egyes pontjain felállítására vonatkozik, felvilágositandónak hiszünk. A lázadók igen helyesen számítottak arra hogy mennél inkább lármázzák föl a megyék székvárosait, annál inkább fog ezen városok megótalmazására fordulni a magyar ügyvezetők figyelme, s ők annál több időt nyernek táboraik erősítésére. A rémületbe hozott hatóságok nem szűntek meg a kir. biztosságoktól katonaságot mindenfelé kérni a mindig közeledőnek hitt megrohanás ellen. Főleg Becskerek volt a rémület színhelye. E városban a szerb lakosság számra a magyar és német ellenében túlnyomó, szellemre nézve a lázadáshoz legbuzgóbban szitok közzé tartozott, s nyugalomban maradása csak katonaság s más helyekbeli Nemzetőrségek helyben tanyázása által volt biztositható. Annyi titkos ügynök s olly szoros egyetértés létezett a becskereki szerb lakosok között, hogy a Főodbor felszóllító levelét alodbor választására titkos községi ülésben tárgyallták s az alodbort meg is választották, sőt követeket Karlováczra, onnan a választmánynyal Záurábba és Prágába menendőket neveztek ki, a nélkül, hogy ebbeli öszvejöveteleik daczára a helyben volt megyei hatóságnak, s katonai állomásnak felfedeztethettek volna. Csak utólag, midőn a bűnösök nagyobb része már szökésben volt, jutott a torontáli Alispány ez ármányaik tudomására. Yerseczen a szerb lakosság mintegy 11 ezer, a német mintegy 9 —10 ezer lelket számlált, De ez utóbbi nem csak — mint minden bánsági német község — határozottan magyar érzelmű, hanem olly erélyes, s olly imponáló hatást gyakorló volt, hogy e városban a tisztújítási zavarok óta a haza ügyének szerzett túlsúlyt. A német lakosság önkéntesei a helyben tanyázó kevés katonaságot minden tőllök kívánt szolgálattal gyámolitván, a