Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

XVIII végett Bántál vára is kirándultam, hol Vladár Ervin bánfalvi nagybirtokos vendégszerető várkastélyában is megfordultam. A vendégszerető és magas miveltségű házi ur történeti dolgokról beszélve, egy szekrényből nagymennyiségű iratokat emelt ki, melyek közül egy iratcsomóban azonnal boldogult Vukovics Sebő volt igazságügy miniszter Írására ismertem. Érdeklődésemet látva elbeszélte, hogy boldogult Vukovics Sebő, néhai Kazinczv Gáborral Bánfalván bujdosott s a Vladárkastélyban elrejtőzve élt, és hogy Somon, VámosAtyán és Bánfalván irta meg a szolnoki csatától kezdődő emlékiratait, melyeket, midőn 1850-ik évben megszöknie sikerült, Bánfalván visszahagyott. Látva, hogv különösen mint temesvármegyei, és mint kisbecskereki képviselő, mennyire érdeklődöm, és hogy mily kegyelettel emlékezem meg Vukovicsról, szives volt rendelkezésemre bocsátani e nagybecsű kéziratot, mely jelen mű utolsó fejezetét képezi. Nem csak engem kötelezett le Vladár Ervin ur ez által örök hálára, de lekötelezte egyszersmind a hazai történet iránt érdeklődő közönséget is. Az 1847/8-iki országgyűlést tárgyazó nagy fontosságú és igen becses leirást, valamint a szerb lázadás történetére vonatkozó emlékiratokat pedig boldog emlékű Vukovics Sebőnek leánya: Méltóságos Ürményi Pálné, született beregszói Vukovics Mária urnő ő Méltósága volt kegyes sajtó alá rendezés végett átengedni, ki ezen iratokat megdicsőült édes atyjának hagyatékában lelte fel. A magyar szabadságharcz történetének megvilágítására oly nagy becsű emlékiratok ezek, melyekért a tudomány emberei a nemzettel együtt a legmélyebb hálára kötelezvék a halhatatlan hazafi fenkölt szellemű