Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

XIX leányának szívessége iránt. En e kegyességgel szemben hálámat leróni másként nem tudom, mint hogy azt a kegyeletet, melylyel Vukovics Sebő emléke iránt viseltetem, együtt őrzöm meg azzal az őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel, melyet nagynevű családja iránt bensőleg érzek! Az emlékiratokat pedig ugy adom, amint azok megírva vannak. Kegyeletlenség és szentségtörésnek tekintettem volna azokból valamit elvenni, vagy azokhoz bármit is hozzá tenni. Sőt ugy adom, ahogy halhatatlan nevű irójuk azokat — az akkori helyesírási felfogás és szokás szerint megírta. Az emlékiratoknak egyes helyei, szabadságharczunk történetének még életben lévő egyes alakjaira is vonatkozván, az ezek ténykedése és jellemére vonatkozó felfogásai az írónak annyival kevésbbé állhatják útját az emlékirat teljes szövegében való közlésének, mivel ha a történetíró a történeti eseményeknek eg}Tes részét az életben lévők iránti tekintetekből elhallgatná, vagy a történetíró művét az élőkre való figyelemből megnyirbálnék, soha igazságos történetet nem nyernénk. Aki Vukovics Sebő emlékiratait figyelemmel elolvassa, az kénytelen lesz beismerni, hogy aligha van történeti becsű és értékű művünk, melynek írója nagyobb tárgyilagosság és több igazságszeretetet tanúsítana, mint mennyivel Vukovics Sebő emlékiratait megírta, Budapest, 1894. ápril 19. Bessenyei Ferencz, országgyűlési képviselő. **