Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

az országgyűlési csengettyű elnevezéssel jellemeztetett, még mindig a régi varázserejű hang volt, oly szép, oly tiszta és oly megható, mint a puszták harangjának hangja. A hontalanság; hosszú évei után ismét a miénknek mondhattuk őt, midőn a sors megirigyelve tőlünk, egy pillanatban összetörte porhüvelyét, hogy nagy szellemét visszavigye az alkotó örök erőhöz. Mint villámcsapás felhőtlen égről sújtotta le a nemzetet váratlanul e nagy veszteség. Angliában, hová száműzetésének ideje alatt szerzett barátjait és ismerőseit felkeresni ment, fosztá meg a halál a hazának és a magyar nemzetnek szentelt drága életétől. Porhüvelyét —Temesvármegyében — a beregszói családi sírbolt őrzi, emlékét pedig az a carrarai márvány emlékkő jelzi, melyet özvegye nemes Dadányi Erzsébet, leánya Mária, fia Grábor, vője Ürményi Pál, s unokái Ürményi Bernát és Ürményi Ferencz emeltek. Adja a gondviselés, hogy szabad és magyar legyen s maradjon a föld, melyben nyugszik; oly szabad és annyira magyar, milyennek ő óhajtotta! Hogy Vukovics Sebő kéziratai nyomán ezen emlékiratok ily későn és csak is most jelennek meg, annak okát és körülményeit előadni ép ugy kötelességemnek ismerem, mint elmondani azt is, hogy miként jutottam e nagybecsű kéziratoknak birtokába, 1892-ik évben a magyar országgyűlés képviselőháza részéről vizsgáló biztosi minőségben Borsod vármegyébe kiküldetvén, hivatal bóli teendőim eszközlése VUKOVICS S. EMLÉKIRATAI. *