Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

171 tátott, öszvesen 48 tag, többnyire pap és kalmár, katonatiszt alig néhány, a bánsági megyékből senki sem.) 5. A gyülekezet a királyt megkéretni kívánja, hogy az •oláhok nemzeti Önállóságát jelentse ki és biztositsa. 6. A Gyülekezet maga rendelkezvén a nemzeti Ügyben teendőkről, a magyar ministerium által május 27-re kihirdetett Egyházi Gyülekezet meg nem tartandónak jelentetett ki. 7. A nagy választmány a Patriarcha egyetértésével az ugy nevezett pénzalapból fedezze a nemzeti ügy kezellésének költségeit, s a Nemzet Gyűlésnek számoljon. 8. Szinte a nagy választmány és a Patriarcha küldöttséget nevezzenek ki, melly a gyülekezet határozatait s kivánatait a Császár elébe terjeszsze megerősítésül, s egyszersmind az öszvejövendő horvát országgyűléssel közölje. 9. Egy másik küldöttség a Csehek által Prágába meghitt szláv gyülekezetre rendeltessék. Mind eme pontok vita nélkül fogadtatván, a Nemzetgyűlés a megelégedés zajos kitörései között végkép oszlott el. 20. §. Az elősorolt pontok sértők voltak magyar ország jogaira és egységére nézve, és szellemileg ellenségesek a magyar nemzet ellen. A gyülekezet szövetséget kívánt horvát Országgal; üdvözölni rendelte a pansláv érdekben kihirdetett prágai gyűlést, de magyarország irányában más érzelemnek nem adott nyilvánulást, mint melly tömegeinek őrjöngő fenyegetéseiben jelentkezett. Talán érezte követelése alaptalan s igazságtalan voltát, s az ellenségeskedést természetes következményének tekintette. Minthogy minden határozatai az igénybe vett függetlenségén sarkallanak, s ezen függetlenségük a vajdaság, az az, független tartomány kivivásától volt föltételezve, — végzeményeinek lényege a vajdaság. Ezt fogjuk tehát közelebbről bírálni, annál inkább, mert a hazafiak soraiban is találkoztak némelyek, kik a tárgy kellő ismeretének hijányában, a vajdaságot a béke kedviért megadandónak vélték. Kik illy nézetet osztottak, a municipalis önállóságot az ország egységének veszélye nélkül megengedhetőnek emlegették folyvást. Ezen állítás, elvonatva a fenforgott kérdéstől, ön magában való lehet. De a karlováczi gyülekezet határozatinak futólagos vizsgálata elegendő az arróli meggyőződésre, hogy a