Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

XVI másodízben országgy ülési képviselőjének megválasztá. 0 a bácsi kerület megbízó levelét fogadta el, talán azért, mert ezen kerületben megválasztatása előbb történt. Majd megjelent az 1869/7 2-iki országgyűlésen s ott az ellenzéki padon foglalt helyet. 0, kit élő elvként tisztelt a nemzet, elveit megtagadni nem akarta. Elv és meggyőződésből csatlakozott az ellenzékhez, mert tudta, hogy alkotmányos államban az ellenzék a nyilvános politikai életnek nélkülözhetlen eleme s mert hitte, hogy a végmegállapodás stádiumáig nem jutott viszonyok s az elfajulható pártmérkőzések közepett nyugodt higgadtsága csak jótékony befolyást gyakorolhat úgy a párt életre magára, mint az egyes korszerű eszméknek megérlelésére. Vukovics parliamenti férfi volt és ellenzéki az államférfiúi nagyság és tárgyilagosság legszorosabb s legnemesebb értelmében. 0, mint a józan mérséklet és törvénytisztelet embere, független véleményét és meggyőződését szabadon nyilvánítá ugyan mindig, de mindig a törvényesség, mindig a jobb, a hasznosabb és czélszerűbbnek szempontjából s szenvedélyét alárendelve tárgyilagosságának, soha személyeskedésbe át nem csapott. Politikai és elvi alapon álló ellenfeleit tisztelte, mivel tudta és érezte, hogy elveknek változni és tisztulni kell, mert teremtőik haladnak és mert a közvélemény, az emberi egység képviselője, az elvtan nagy mestere tespedést nem ismer. Vukovicsot felszólalásaiban a higgadt mérséklet mély tapasztalat s mint mindenkor és mindenben a legnagyobb honszerelem jellemzé. Hangja az a bájos csengésű hang, mely hajdan