Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Első fejezet: A szerb lázadás

164 clulásának napját, mellytől fogva, hő reménye szerint, a többi tartományokban lakó szerbek egy szabad és független testet fognak képezni. Majd az Érsek megjelenése félbe szakítá az előszónokiatokat, s ő minden lehető tisztelgési szertartásoktól követve, elfoglalván az Elnöki széket, a gyűlést megnyitotta. A nép, melly az Érseknek a gyülekezet körében megjelentékor már főleg a régi kiváltságlevelek látására volt enthusiasmusra ragadva, mellyeket az álnok főpap ezen hatásra számításból magával vitt, a megnyitó beszéd által még inkább lelkesittetett föl. (D) Ezen meg nyitó beszéd magán viselé a nép érzelmeinek hizelgés, s az álnok szerénység vonásait, mellyek e főpap minden nyilatkozatain találhatók. A nélkül, hogy a gyűlés teendőjinek részleteit érintené, a czélt más Nemzetek példájára kivivandó függetlenségi jogokban átalánosítá, s midőn egy részt a szenvedély s személyes érdekek távoztatását ajánlotta, más részről a szerbek hagyományos történetéből a nép érzelmeit leginkább feltüzesíteni képes hősök példájit hozta föl, s azok követésére buzditotta hallgatójit. A magyar országgyűlést s a magyar ministeriumot teljes hallgatással mellőzte, de nem mulasztá el kijelenteni bizalmát Ferdinánd császár iránt, mint ki minden népeinek jogegyenlőséget biztosított. Ez által az ármányos főpap a pártütő országgyűlés s az Udvar közötti kapcsolatot biztositani, s a félénkebbek kétségeit eloszlatni szükségesnek gondolta. Atalában, megnyitó beszédének hatására nézve, számitásában nem csalatkozott. A hallgatók nagy tetszéssel fogadták. Az elnöki beszéd után legelőbb az újvidéki küldött Hadzsics János emelt szót, felhiván a Gyülekezetet ; Üléseinek Újvidékre, mint arra sokkal alkalmasabb helyre áttételére, de inditványa közellenzésre talált, mind kiáltván, hogy oda nem fognak menni, hol őket a magyar ministerium karja érheti. Majd két szerzetes pap az Érsek Udvarából, Kátyánszky, és Gruics nevüek, mind kettő addig is a lázitás legmunkásabb előmozditóji, léptek föl, és erős szónoklatokban terjesztették elő a gyűlés öszvehivásának okait. Elbeszéllték a szerbek ez országba jövetelének viszonyait, alkuszerződéseiket az austriai házzal, az ekép nyert jogaik sérelmeit utósó Despotájuk Brankovics György osztrák fogságban meghalálozását, a patriarchai méltóság megszüntetését s. a. t. A beszédeiken elragadtatással