Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

XV eletével, anuak lefolyásával senki sem foglalkozhatott inkább és többet, mint a kormánybiztosul kirendelt Vukovics, s igy — senkisem is ismerhette inkább az eseményeket mint ő, ki előtt közvetlen közelben folytak le ama gyászos események. A történet czélja pedig az eseményeknek hű és igazságos előadása lévén, a történelem érdekében ezen körülmény kifogás tárgyául nem szolgálhat. Ezen emlékiratok bizonyítják, hogy Vukovics Sebő tétlenül nem élte száműzetésének és hontalanságának éveit; de sőt, hogy visszaemlékezéseinek, tapasztalatainak és Ítéletének megörökítése által hasznos kivánt lenni odakünn is hazájának. Emlékiratai igazolják, hogy tanulmányainak élt azon gyászos időszak tartama alatt, melynek csak iszonyai és rémjelenetei maradtak emlékül nekünk, s a melyben Magyarország élete csak egy álarezozott halál volt. De ezen kivül az angol parliamenti életet s Anglia törvényeit oly behatólag tanulmányozá, hogy nem egy esetben fordultak hozzá a legelső államférfiak s a legnagyobb jogtudósok véleményének kikérése és meghallgatása végett. Egy örökkévalóságnak tetsző kinos korszak után végre eljött a szabadabb fellélegzésnek pillanata, melyben Magyarország szabad államiságának eszméje győztesen emelkedett ki s a midőn egyenként tértek vissza az anyahonnak hazátlan szétzüllött fiai. A legutolsók közt tért vissza Vukovics az általa annyira szeretett s oly sokáig nélkülözött hazába, Még vissza sem tért, midőn már Bács-Bodroghvármegyében a bácsi kerület, Temesvármegyének pedig a kisbecskoivki választó kerület, ez utóbbi most már