Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

II. rész: A szerb lázadás Alsó-Magyarországban 1848-ban - Bevezetés

139 életkérdésnek tekintette, hogy ellenzését nem átallotta, azon reá nézve is jogszorító okkal támogatni, miszerint egyházuk dolgaiban a Felségnek magának van joga rendelkezni. Olly féltékenyül őrizték az oláhok felett gyakorolt felsőbbséget, hogy alkotmányos jogról lemondani s az absolutismus szárnyai alá vonulni hajlandóbbak voltak, mint amazt feláldozni. De midőn az országgyűlés igazságos eljárása a szerb hyerarchiát sértette, az oláhokra bár a törvény nem létesült, kedvező benyomást tőn. Az e körülményből eredett jóérzetnek nagy részben tulajdonítandó azon hazafias hangulat, mellyet a magyarországi oláhok s főleg a bánságiak legnagyobb része a szerb forradalom ellenében tanúsított. 23. §. Az előadottakban igyekeztünk megismertetni a magyarországi szerbség szellemét, mellyben azt az 1848. évi események találták. Rövid vázlatban ekép felmutatható: az osztályok közt megelégedve csak a nemesség nagyobb része volt, mely a zágrábi cselekkel érintkezésben nem állott; a főpapság sértett dicsvágyától ösztönöztetve, s a zágrábi illyrek iránt meleg rokonszenvvel viseltető érsek által kormányoztatva, az ország ellen barátságtalan indulatot táplált s azt az alsó papságban terjesztette; a sajtó naponként inkább összeolvadva a zágrábi irány lelkével, idegen istenek imádása felé vezérletté Magyarország szerb lakóit; a városi lakosok, kik között az újvidékiek tűntek ki leginkább, a sajtó szellemének tűzhelye és közönsége voltak; a nép a politicától, mint minden vidéki tömegek, távol állván, csak akkor hallgatott feszült figyelemmel a mozgalom zajára, ha a cselszövők vallása vagy nemzetisége veszélyével rémítették; végre a végvidéki katonatiszti osztályról, melly a szerbek népéletében olly nevezetes tényező, legvalóbb jellemvonást azzal gondolunk feljegyezni, ha a szerbek és az udvar közötti viszonyokban az udvar részén egész engedelmességgel állónak, a magyar nemzet és a szerbek közötti kérdésekben pedig a zágrábi izgatással leginkább megrokonúlt, s ekképen a haza irányában még a papi osztálynál is ellenségesebb szelleműnek állítjuk. 24. §. Daczára ezen barátságtalan érzelmeknek, az 1848-iki martiusi napok meglepő s hatalmas benyomása, kezdetben az elégületlenség minden jeleit, az ármányos izgatás minden nyo-