Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

Előszó

XIII »Súlyos napok következtek be megyénkre, súlyosak az egész országra s On igazságügyi minister ur, távol e megyétől, de szélesb körben csüggedést nem ösmerő munkássággal szolgálta honának ügyét »A kényuralom felzaklatott minden emberi szenvedélyt, — felhasznált" minden emberi gyarlóságot, — elborította zsoldosaival e hon nevezetes részét. Beállottak a kísértés napjai: sokan ingadoztak, sokan, kiket e nemzet bizalommal karolt fel. hűtlenek lettek multjokhoz: On igazságügyminister ur hű maradt a hazához, hű múltjához s a nemzet történetében maradandó emléket vívott ki magának.« »0n polgártársainak osztatlan bizalma által kisérve lép a nemzet kormányába — s mi. kik önnek a közélet mezején követői, a magánéletben hű barátjai voltunk, örvendünk a szerencsés választásnak, uj zálogát bírván ebben nemzeti függetlenségünknek!« »Fájdalommal válunk el öntől, mint a megye tisztviselőjétől, de fájdalmunk gazdag irt lel azon öntudatban, hogy megyénk köréből ön személyében hazánknak erélyes új támasza emelkedett!« Es valóban azzá emelkedett; mert Vukovics ;i kormánynak valóban oly tekintélyes tagja lön, kinek igazságszeretete, komoly bölcsessége és következető iránya előtt nem egy esetben a kormán}' összes többi tagjai meghajoltak s állásfoglalásának egyhangú helyeslésével adták meg az elismerést. A haza javára irányzott önzetlen és közhasznú működése a világosi katasztrófával véget ért s neki is a bujdosás jutott osztályrészéül. Eereghmegyében. Somon a Lónyay, majd Borsodvármegyében a Vladár család körében lett takargatva, míg végre az 1850-ik év első felében, egy nevezetesebb összegért vásárolt