Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)
Előszó
xn mében társaimmal együtt osztozzam. De ez örvendetes jeleneten nem jelenhettem meg, — azon eset miatt, mely állásom megváltoztatását vonta maga után. Az ország kormányzó által meghivattam, tagja lenni kormányának, melynek alakításában leginkább a jellem és irányegységnek vonásait keresé. Elfogadtam a meghivást, nem mintha tehetségeim elégtelenségét érezném, hanem mert a választottak sorában lelki rokonaimat Jelém, s mert hiszem, hogy erősebbeknek hű támogatása is a hazaszolgálatnak hasznos neme. Ekép megváltozott helyzetemben búcsút kén szerittetem venni a tisztelt közönségtől, s hálásan leköszönni az alispányi hivatalról, mellyet viselni büszkeségem volt s melybeni szolgálatom korszakát eseményei és ;> tisztelt közönség szíves hozzám csatlakozása miatt, lelkem visszaemlékezése mint multam hegytetőjét legelevenebben fogja mindenkor maga előtt látni. Midőn a hála nyilatkozatával üdvözlöm a tisztelt közönséget s tiszttársaimat, hü baráti jobbot nyújtok, érzem a reményt keblemben, hogy a tisztelt közönség nem szűnik meg hű s midőn idő s alkalom leend, cselekvésre kész tagjának tekinteni, — addig a hazaszeretet s a honszolgálat közös ösztönei által egyesülve érezvén magamat a tisztelt közönséggel, kérem hogy továbbá is nevezhessem magamat a tisztelt közönséff hű tagjának. Debreczen, május 7. 1841). Vukovics Sebő s. k. A székhelyéről — Temesvárról — elüldözött megyének Ujaradon, 1849. évi május 11-én tartott bizottmányi ülésében olvastatott fel e gyönyörű levél, melyre a vármegye ugyan ezen üléséből válaszolt. E válaszból, melyet Murányi Ignáez másod alispán szövegezett, kiemelem a következőket:
