Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VII. A ministerium kinevezésétől a ministeriális törvény királyi elfogadásáig történt nevezetesebb dolgok

103 »Ha a magyarok kissé későn érkeznek az ideiglenes kormány ezen központjához, mellyet Francziaország teremtett, hogy legyen ne félelme, hanem igyekezzék lenni Európa többi nemzeteinek szerelme, azért van, mivel a magyarok távolabbról jőnek. Az ideiglenes kormány igen mélyen örvend ezen nemzeti látogatásnak, mellyet Önök szívesek valának tenni a franczia nemzetnek, ezen palotájában a népnek, mellyet olly dicsőségesen szerzett vissza. Ha Francziaországnak szüksége volna, hogy értesitessék azon erényekről, bátorságról, szabadsági és testvérségi szellemről, melly az Önök nemzetét lelkesíti, szerencsésnek tartanám magamat erről tanúságot tehetni. Én keresztül mentem az önök hazáján; tanúja voltam ezen nagy nemzet pásztori és egyszersmind hősi erényeinek, melly bár egy nagy szövetségi egységbe lépve, sohasem veszté el megkülömböztető jellemét ősi nemzetiségének. Ha önök szíves kívánságot hoznak nekünk hazánk uj szabadságához, mi Önöknek tiszteletünket nyilvánítjuk azon régi szabadság iránt, mellyet bölcsen és dicsőségesen fentartottak hazájukban. Ezen testvérisége a két szabadságnak, a két népnek még inkább növekedik azon rokonszenv által, mellyet önök tanusitának. Ha visszatérnek Önök szép hazájukba, mondják meg annak, hogy annyi barátot számlál Francziaországban, a hány franczia polgár van.« Az ország széltében mindenütt a nemzetőrség felállításával buzgón foglalkoztak; nem csak kötelesség érzetéből, hanem örömmel végezte mindenki e munkát. A magyarnak a fegyverviselés szeretett dolga volt mindenkor; s az ahozi jog majd szoriték nélküli tulajdona a honpolgárnak. Most a nemzet hadsereggé átváltozni készült. A kiszolgált hadfiak készséggel ajánlották szolgálataikat a nemzetőrség betanítására. Mi legtöbb akadálylyal volt öszvekötve, az a fegyverek megszerzése vala. A törvényhatóságok mindegyikének kissebb, nagyobb fegyvertára volt; azok hamar ürültek ki. A bizottmányok a katonai parancsnokoktól a fegyverkészletek kiadatását kérték; huzavonás után azok megígérték, de meddig csak lehetett, titkolták a mennyiség számát. Budán, Temesvárt, Péterváradon és Eszéken legtöbb fegyver osztatott ki a körülfekvő vidékeknek. A nép folytonos gyanúval élt, hogy a hadi parancsnokok a fegyverek nagyobb részét elrejtették.