Bessenyei Ferencz: Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből (1894)

I. rész: 1847/48. országgyűlés - VII. A ministerium kinevezésétől a ministeriális törvény királyi elfogadásáig történt nevezetesebb dolgok

104 De térjünk vissza az országgyűléshez. Ott az 1848. évi alkotmánymódosító törvények legbecsesebbike, a népképviselet rendezése tárgyaltatott. Olly tág alapra fektetett a választási jog, olly kis körre terjedtek a kivételek, hogy lehetetlen nem mondani, miképen az országgyűlés e tárgynál megtagadta be­bizonyított erélyét, midőn az átalános szavazat elvét a tör­vényben világosan nem mondta ki. A nemzet képviselőinek öszszes száma 432-re határoztatott, mellyből 16 horvátországra, 65 Erdélyre esett. A magyar országgyűlés bátorsága és népszeretete hazánk határain tűi is rokonszenvvel üdvözöltetett. Bilicz és Biala Silesiai városok szomszédi barátságot és elvrokonságot magya­rázó üdvözlő feliratot küldtek országgyűlésünknek, mellynek Martius 27-én felolvasása kedves benyomást tett. A kapcsolt részek viszonyai fő figyelemmel kísértettek, és átalánosan az ország egységének megőrzése leginkább azok hangulatától föl­tételezhetett. Nemzetiségi érdekeik kíméletét múlhatlamil szük­séges politicának ismerték el az ország vezérei. Martius 28-án Kossuth indítványt tett, hogy a Nádor és a Ministerelnök Horváthországhoz proclamatiót bocsássanak, mellyben a Hor­vátok nemzetiségi jogaik tiszteletben tartásáról biztosíttassanak, és az által eleje vétessék néhány lázító hatásának, kik titkos megbízásból Horvátországban már izgatni kezdtek, a magyar­országi győzelem czélját, a magyar faj kizáró uralkodásában foglaltnak hirdetvén. Az indítványnak ellenzője nem találko­zott. Az országgyűlésnek e közben öröme volt. a haza külöm­böző vidékeiről, onnan épen, honnan nemzetiségi ellenirány nyilatkozásitól félni lehetett, hűségi petitiókat venni. Krassó­megye, Újvidék, Temesvár, Szabadka városa, Sárosmegye buzgó hazaíiságu nyilatkozatokat terjesztettek az országgyűlés elébe, s azok főjelentősége abban a körülményben létezett, hogy nem törvényhatóságok zárt köréből, hanem népgyűlésekből eredtek. A szerbek közül olly férfiak, kik az előtt a nemzetiségi vil­longások szításáról ismeretesek voltak, mint Trifunácz Pál, Nikolics Izidor, Sztojakovics György, PaUlovics Tivadar a nyilvános lapokban szózatot tettek közre, mellyben Magyar­ország hű polgárainak vallották magokat, és a haza egységét közös érdeküknek bizonyították, az átallános szabadság körében

Next

/
Thumbnails
Contents