Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

Előismeretek. Magyarország eredete, területe s lakosai

50 ünnepélyesen tartalik, ünnepnapjait a többi vallások követői külsőleg- megtartani kötelesek, egyházi rendje terjedelmes birtokokkal s nevezetes javadalmakkal bir, a vegyes házasság iránti pörök ezen egyház törvényszékein tárgyaltatnak, s papjai közköltségen tartatnak, mi a g ö r ö g-e gyesültekre nézve is áll «). 2. A nem-egyesült görögök az országban s kapcsolt részeiben szabad vallás-gyakorlattal élnek, közhivatalokat viselhetnek, jószágokat bírhatnak, püspökeik országgyűlési szavazattal ruházvák fel, s végrendeleteikre nézve a katholikus főpapságnál nagyobb szabadságot gyakorolnak, a király felügyelési jogának fenntartása törvényeinkben nyíltan kikötve levén (1791: 27. 1792: 10. ) A). 3. A mindkét vallástételü evangélikusoknak vallás-szabadsága a bécsi s linzi békel^Öee) Némelyek Schwarz véleménye szerint (Dissert. de initiis relig. christianae inter Hung. eccl. orientali adsertis. Halae 1740. 4. ) a keresztény vallás kezdeményeit Magyarországban nem a római nyugati, hanem a keleti görög egyháznak tulajdonítják; de ha meg engednők is, hogy az ország keleti részében főleg a szerbaj ku lakosok közt a kereszténység első magvait a keleti egyház A-etette volna, mégis az ország aránytalan ul nagyobb részének a nyugati egyház buzgósága általi megléritését a legrégiebb honi törvények, Sz. Istvánnak a korona megszerzésére irányzott léptei, a nemzet szakadatlan hagyományai s a latin szertartásnak az ország kezdete óta folytonos elsőbbsége minden kétségen kívül helyezik; a mint azt Révay Péter, Kollár, Pray, Deserici, Benczúr, Péterffy világosan bizonyítják. £>) A görög nem-egyesült egyház szerkezetének kellő megismertetésére a követőinek adott szabaditéki oklevelek szolgáltatnak bő adatokat (Vind. 1743.) úgymint: Regnlament fiir die griechisch nicht unirten Religions-Verwandten. 1777 fol. — Beitrag zur Kenntniss der s. g. 11 1 y r i e r in den u n g. Erbstaaten besonders ihre Hierarchie und Religionsduldung betreífend. — Grellmanns s t a t. Aufkl. T. II. 391—422. I.