Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

Bevezetés

3 Ezen törvénynemek közt legnagyobb fontosságu ránk nézve a magyar nyilvánjog, melynek értelmezése s tartalma már a fölebb előadottakból kiviláglik. Ezek szerint Magyarország nyilvánjoga azon tudomány, mely a magyarhoni országlási s kormányalkatot, nem különben a magyar fejedelem- s nemzetnek e tekintetbeni jogait s jogkötelességeit honi kútfők szerint fejtegeti d). Világos tehát: mikép ezen tuaz azokban foglalt tárgyak bősége és különös természete miatt többnyire különös jogtudományokat képeznek, melyeket nem csak az iskolai, hanem törvényszéki gyakorlat is meg különböztet, mind a magán- mind a n y i 1 v á n jogtól. Közönséges, részletes és egyéni, köz, és külön jognak v. törvénynek neveztetik, a személyeket és tárgyakat tekintve, melyekről szól; országos és vidékinek pedig a kerületekre nézve, melyekben virágzik. így p. o. Horvátés Dalmátország helyhatósági joga (Jus municipale part. regnorum Croatiae et Dalmatia e). —Végre a magyarjognak ó- közép- s uj-korira való felosztása tulajdon kép a jog történetéhez tartozik. d) Ezen tudomány megnevezése körül hazai nyelvünk tudósai közt élénk vita foly. E nevezetek: országlási, birodalmi, kormányzati jog vagy törvény, főtárgyai egy vagy két részét jelentik ugyan, de nem ezen tudomány egész körét. Közjog annyit tesz, mint Jus commune regni, ellentétben a különös p. o. váltójoggal, és ily értelemben élnek hazánk legujabb törvényei is, mint p. d. u. az 1836. 17. több helyen ezen kifejezéssel él, mely tehát, ha a nyilvánjog megnevezésére is használtatnék, fogalomzavart okozna. Állami vagy állodalmi jog, mint a német „ S t a a t s r e c h t " hasonlatosságára készített elnevezés kissé idegenül hangzik a magyar fülben. — Országjog e tételben: Magyarország országjoga egyensz ó-h a 1 m a z t (pleonasraust) képez; tehát talán legjobban nevezhetjük ezt el: n y i 1 v á n j o g n a k vagy törvénynek (Jus publ. J— Ugy látszik hasonló nehézség forog fenn a „jog" szóra nézve is, melylyel némelyek szerint, önleg (subjective) élhetünk ugyan, de nem tárgyilag (objective). Ez utóbbi jelelésére a törvény szót hivén alkalmasabbnak, midőn mások ismét ezzel a tételes törvényt akarják kifejezni; erre nézve igaz a közmondás: „Grama t i c i certant, et adhuc sub judice lis est". Majd meglátjuk: hogyan fogja eldönteni ezt a pört, a beszédet szabályozó szokás. 1*