Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)
I. Rész. Az ország alkotmánya
131 kitűzött czéljaira való fordítása iránt rendelkezhetik. b) A törvényes szokáson vagy élő törvényen alapuló tartozásokat i~) az ország lakosainak k ü 1 ö m b özö osztályaitól, részint termesztmény ékben, vontatásokban, munkálatokban, részint kész pénzben követelheti A). c) Végre végszükség esetében, midőn ellenség beütése akadályoztatja az országgyűlés összehívását, az ország határain belől Ő Felségétől összehívott részletes gyülekezet, az adó iránt azt határozhatja, mit az ország környülállása s boldogsága muli) E tartozások már fölebb a c) jegyzetben előszámitattak, b 5 v e faben lásd alant 79. §. k) A közjavak körüli ezen felségjognak nevezetes módosításai közöl egy, mely az európai statusok majd minden újabb alkotmányában előfordul ( s minélfogva a fejedelem maga idején s módján a közkincstár állapotáról (az u. m. budgetben) pontosan köteleztetik számot adni, a magyar alkotmány- és nyilvánjogban nem létez, miután tudva van, hogy a magyar királyok a közjövedelmeket illetőleg soha felelet, vagy azokrőli számadás terhe alatt nem voltak, sőt hogy a karok és rendek vagy az országos nemesek, a hűbéri rendszer elvei szerint minden birtoklati jogaikat, melyeket eredetileg kir. adakozás utján kaptak, a királyok bőkezűségének, de ezek ismét jövedelmeiket nem a karok és rendek bőkezűségének köszönhetik, miként az Angol- Francziahon sat. u. n. polgári lisz tájában (civil 1 i s t e) történik. —Minthogy pedig ugyanazon országos karok és rendek nem épen alap nélkül, magoktól és jószágaiktól az egyetemes adó nemeit mindaddig megtagadják, mig az efféle adó követelésének alapja, a többi közjövedelmi források elégtelenségéből nekik pontosan ki nem mutattatik, mi különben csak az országos kincstárról tett pontos számadás útján történhetik meg: elég világos azon bonyolodás, mely az ezen országközigazgatását újjá alkotni szándékozó igj ékezetet mindeddig aközjőlél nem kis, kárával öli el. —Világos mindazáltal egyszersmind, főleg-a korunkban már ezen bonyolodásból kivezető út és mód is, miután a kir. kincstár állapota már most k ö z t i t o k lenni megszűnt. — L. alant 79. és a 84. §§.
