Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

132 hatatlanul megkíván (1715: 8. 1741: 22. ). Ez utóbbi eset azonban inkább: 37. §. 8-or: Rendkívüli legfőbb hatalma. 8-or. A fő- legfőbb- jeles- vagy kitűnő felség-joghoz tartozik, melynól fogva végszükség, vagy valamely nagy közhaszon eseteiben: a) A király az országlakosainak személyeiről, vagyonairól s jogairól, akaratuk ellen is rendelkezhetik, mi az állodalom czéljából, a polgári főhatalom fogalmából, s a kötelességek összeütközése iránti szabályokból egyiránt következvén: b) Honi törvényeink világos szavaiból, s az ország örökös gyakorlatából is bebizonyítható (I: 9. §. 4. 1715: 8. 1723: b. 1741: 22. 1791: 20. ) a). — Minden visszaélések elkerülése végett azonban: a) Ezen jog Magyarhonban az állodalom természetéből folyó, észszabta föltételek által korlátoltatik, és ß) A végszükség oly eseteit, melyekben az ország valamely része elszakasztandó, a lakosok jogaikban korlátozandók, vagy más áldozatok hozandók volnának, okvetlenül rögtön el kell in) E tárgyra nézve sok példán mutat a háborúk története, melyekbe honunk a legközelebb mult századok alatt a Török kel majdnem szakadatlanul be volt bonyolítva. — Van erre példa a békekötések történetében is, melyeknek erejénél fogva az ország nevezetes részei, söt néka egész tartományokat kellen az ellenségnek engedn i, hogy az ország többi része a veszélytől, vagy az általános megigázástól megszabadittassék. — Ennek legújabb példája a bécsi-béke 1809, mely által a szávántúli Horvátország és a tengerparti vidék a rendek minden befolyása vagy e 11 e n ni o nd á s a nélkül átengedtetett.