Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)

I. Rész. Az ország alkotmánya

120 a) Átalában a kirekesztő felségjogok köréhez tartozik, mi a II: 3. cz, melynél fogva a királyra az országlása kormánynyal együtt átruháztatott, s az ország százados gyakorlatából egyiránt világos; a királyok a népesség, művelődés, nemzeti ipar, ifjúság nevelése, művészetek, tudományok, egészségi vagy élelmi ügy s egyéb a közbiztonságra s jólétre vonatkozó tárgyak körül minden időben többféle rendészeti rendelményeket bocsátván közre, némelykor ugyan az ország rendéinek tanácsával s hozzájárulásával, azonban a nélkül, hogy ezek megegyezése elkerülhetlenül szükségesnek tartatott volna. — Leginkább gyakoroltatik pedig e jog: b) A királyi föfelügyelés által, mely természeténél fogva a királyt kizárólag illetvén, oly tárgyakra és ügyekre is terjesztkedik, melyre nézve egyébiránt királyi befolyásnak helye nincsen, mint p. o. az evangélikusok egyházi ügyeire. (1715: 74. 1723: 70. 71. 1741: 43. 1791: 23. 26. 1808: 7. 1836: 24. 27. 1840: 44. 1844: 9. ) — Ezen jogát gyakorolja 0 Felsége, az ország igazgató kormányszékei névszerint a kirá lyi udvari kanczellária, magy. kir. helytartótanács s a törvényhatóságok és helybeli elöljáróságok által, melyekre a helybeli rendészet igazgatása kezelési korlátok között bizva vagyon. — Azonban kétségtelen: a) Miként a magyar királyoknak minden időben szokások menti szentesitvény által is meg lön erősítve. Ha az angol nem fél, hogy ez által szabadsága csorbát szenved, miért idegenkednénk mi, a helyesebb rend behozatalától, melyre nálunk mindenhol oly nagy szükség vagyon.