Virozsil Antal: Magyarország nyilván- vagy közjoga, mint az alkotmánya eredetétől 1847-8-ig fennállott (1861)
I. Rész. Az ország alkotmánya
107 Egyébiránt ezen hatalom, nem csak a törvények végrehajtásában áll, ámbár ez főtárgyai közé tartozik, hanem az állodalom kül- és b el viszonyaira, s a közigazgatás minden ágára is kiterjesztkedik, mely a különös felségjogok tárgyalásából bővebben fog kitűnni. Az át alános felségjogokon kivül, valamint más uralkodóknak, ugy Magyarország királyainak is különös jogaik vannak, melyek a közigazgatás bizonyos tárgyaira vonatkoznak, és a törvények rendeletei szerint k ülömböző kiterjedésnek. — Első helyen említendők az ngynevezett külső felségjogok. Ugymint: sik részről, kivált jelenünkben történhető viszszaéléseknek, midőn az egyes országrészek helybeli törvényhatóságai, azon szín alatl nem engedelmeskednek a kir. rendeleteknek és parancsoknak (ámbár azok semmi törvénnyel ösze nem ütköznek) mert nekik ugy látszik, hogy azok nem eléggé alkalmasak, vagy hogy azoknak kiadásában, a végrehajtó hatalom túlterjeszkedett jogszerű hatáskörén; mely okból a vármegyéknél sőt a kir. városoknál is, több kir. rendelet végrehajtása felakad, s igy a fövégrehajtó hatalomnak sükere m e gg át ol tátik azok által, kik magokat ezen főhatalom törvényes közlegeinek tartják, s azért szabadnak vélik, minden felelet terhe nélkül félretenni a kir. parancsokat, melyeket nem eléggé igazságosaknak vagy alkalmasoknak vélnek; pedig ugyanazon 1827: 3. t. cz. melyben a király biztosítja az ország rendéit: hogy az a 1 a p t ö rvényeket épségükben fenntartandja, s a maga rés íé r ő 1 mindenben óvatos leszen, egyszersmind egyenesen kimondja: hon-y a király s az ország boldogsága, a törvények (mind két részről i) megtartásán alapszik, s ha a király, vagy országrendek jogain csorba ejtetik, a törvényeknek és az ország törvényes rendszere kötelékeinek (compajres) kell megakadni — melyeket százados szokás erősített meg s. a. t. a mi eléggé mutatja, hogy a végrehajtó hatalmat illetőleg, a visszaélés mind két részről megtörténhető s azt mind két rész viszonyosán köteles elkerülni. — L. arról bővebben: V irozsil J. Publ. H. Spec. II. c. 5. p. 33—36. jegyzékeiben.
